Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
BESZÁMOLÓ 137 a táji sajátosságok gyakran erősebben meghatározó jellegűek, mint a nemzetgazdaság. Utalt arra, hogy a földesúri gazdaság mint szervező erő elsőrendű jelentőségű, de ilyen erőnek kell tekinteni a városokat, illetve a kisebb régiók piaci központjait is. Ugyancsak meghatározó lehetett a szerepe egy-egy gazdasági táj kialakulásában és fejlődésében egy-egy termelési ág fölénybe kerülésének. A régiókutatás kitűnő lehetőséget teremt a termelés, csere és fogyasztás egységének megragadására. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a regionális kutatás a tőkés korszakban is tud mit mondani a tudománynak, elsősorban azzal, hogy a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésére irányítja a figyelmet. A regionális vizsgálatok kérdéséhez kapcsolódott T. Mérey Klára is, aki azok fontosságát hangsúlyozta. Ezzel összefüggésben Gunst Péter utalt arra, hogy az összehasonlító gazdaságtörténeti kutatások jelentőségére maga Roscher hívta fel a figyelmet. Módszertani kérdést vetett fel hozzászólásában Katus László: milyen szerepe van, ill. lehet a történetigazdaságtörténeti kutatásban a kvantifikációnak? Saját korábbi kísérleteinek fogadtatására utalva hívta fel a figyelmet ezeknek a módszereknek máig is csekély befogadására a magyarországi gazdaságtörténeti kutatásokba. Ugyancsak e módszereknek, még a szimulált modelleknek a használhatóságára is utalt Tóth Tibor, Ha a történelmet egymást követő társadalmi és gazdasági struktúrák folyamatának fogjuk fel, a dinamikus módszerekkel történő megközelítés elkerülhetetlen. Utalt arra, hogy a gazdasági-társadalmi viszonyokkal jellemzett jogi tulajdonság, valamint a gazdasági-technikai viszonyokkal jelzett közgazdasági tulajdonság minden kölcsönhatásuk ellenére is nem jelentéktelen öntörvényűséggel rendelkezik. Éppen ezért az agrárfejlődés, az agrárkérdés lényegének feltárása csak az agrárgazdaságtan eredményeinek segítségével lehetséges. A második referátumot Losonczi Ágnes tartotta „Szociológia és társadalomtörténet” címen. Bevezetőben a két tudomány egymásrautaltságáról szólt, melynek következtében a megfelelő kapcsolatok hiányát mindkét tudomány megérzi. Az a tény, hogy a mában benne van a múlt, a szociológus számára fontos; az, hogy a társadalmi múlt értelmezésében egyértelműen a jelen szükséglete, ismerete és értéktartalma érvényesül, a történész számára mint szociológiai tapasztalat érdekes. Az összekapcsoló tényező tehát: a ma kutatásában vissza kell menni az időben, a múlt megértésének és értelmezésének kulcsát pedig a mában kell keresni. A továbbiakban Losonczi Ágnes kiemelte, hogy az emberi életmódot tartja központi kategóriának, mert a mindennapi emberi cselekvések és magatartások azok, amelyek létrehozzák a végső soron érvényesülő törvényt. Az életmód az osztály helyzetet nem vagy csak sok közvetítéssel fejezi ki, s részben több, részben kevesebb annál. Azonos életlehetőségek és társadalmi keretek között különböző életmódtípusok alakulnak ki. Az életkörülmények meghatározzák ugyan az életkeretek körét, de hogy ezeken belül milyen életmód válik valósággá, az több más tényező függvénye. Az életvezetés modellje, a kulturális minták létrejöhetnek a társadalmi gyakorlatban a létfeltételek kifejeződéseként, de el is válhatnak a struktúrától. A társadalomban az egymás melletti és alatti rétegek (rendek, osztályok) között az életmódelemek kicserélődhetnek. Különösen fontos, ahogyan a történelmi idő folyamatában s a térben elmozdulnak ezek a minták. Az ideáloknak és a mintáknak sajátosan késleltetett hatása is van. A tapasztalás folyamata nem egységesen egy időben, az adott társadalom minden rétegében egyszerre zajlik. Ez társadalmi rétegekre és egyénekre egyaránt vonatkozik.
