Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
138 BESZÁMOLÓ A mai magatart ásmo delieket, mintákat, életvezetési elveket és magatartásokat kutatva kiderült, hogy a jelenlegi társadalmi struktúra meghatározó adottságai mögött történelmi „mélystruktúrák” továbbélését rögzíthetjük. Az ezekre épülő értékek több hatásra is változnak. Az emberek alkalmazkodási képessége igen erős, a hajdani struktúrák elemei mégis sokáig konzerválódnak. Igen érdekes közös kutatási terület lehet az, hogy ezek a történelmi feltételek hatására mint változnak, fennmaradnak-e folyamatosan, vagy teljesen átalakulnak-e, esetleg bizonyos törés után térnek vissza? Kiemelte Losonczi Ágnes, hogy az életmód társadalmi bázisa más lehet, mint mintája, s ideológiája más lehet, mint gyakorlata. Egy-egy mai jelenség elemzésekor más idő és más társadalmi síkok aktualizált vetületével találja szembe magát a kutató. Az életmód múltbeli mintáinak eredete ezért nemcsak annak megítélésében fontos, hogy hol, milyen feltételek között, milyen kulturális minták rögződnek, hanem milyen mintákat, kik, hogyan és mennyire tagadnak. Az életmód és a társadalmi struktúra kapcsolatában az a sajátos, ahogyan a különböző módon rétegzett életmód-típusok visszaadják vagy másképpen tükrözik a struktúrának és ideális mintájának képét is, miközben olykor „elcsúszva” fejezik ki az időbeliséget és a társadalmi eredethez képest a jelent. Losonczi Ágnes azért tartotta közös érdekűnek az életmódkutatást, mert a társadalomtörténet is, a szociológia is más módon, kölcsönösen mondhat olyasmit, amit saját útján egyik tudományág sem nyújthatna. A szociológia és a társadalomtörténet ott találkozhat, ahol kiegészíthetik egymást eszközeikben és szemléletmódjukban. Ezeken a területeken egymás nélkül nem boldogulhat egyik tudományszak sem. A referátumot követő élénk vitában Ferge Zsuzsa történettudomány és szociológia egymásrautaltságának kérdése kapcsán egy 1908. évi párizsi vitát ismertetett Seignobos és Durkheim között. A vita lényege az volt, hogy vajon a nem tudatos elemek kiszoríthatók-e a történelemből, illetve hogy egyáltalában vannak-e tisztán tudatos tényezők. Felmerült természetesen az a közgazdaságtan és gazdaságtörténet kapcsolatainak megvitatása során is érintett kérdés, hogy a történelem mennyiben alkalmazott szociológia, illetve mennyiben marad meg önálló diszciplínának. Ferge Zsuzsa ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a két tudomány egymásrautalt, s véleménye szerint viszonyuknak feltétlenül dialektikusnak kell lennie. Tények, mégpedig jól megvizsgált, sokoldalúan feltérképezett tények nélkül nincs absztrakció, nem lehet törvényszerűségekre következtetni, ugyanakkor azonban a tények végtelenek, ezért szükséges az absztrakció, akkor is, ha csupán féligazságokat tartalmaz. Ezért szükséges ezeket újból szembesíteni a tényekkel. Kitért arra is, hogy a történelem nem segédtudománya a szociológiának, amiként fordítva sincs így. A két tudomány egymásra van utalva bizonyos területeken, viszonyuk ambivalens. A társadalmi struktúra és az életmód kérdései konkrét módszertani vonatkozásokban is, s elvi szinten is számos hozzászólásra ösztönöztek. A referátumhoz kapcsolódva Hanák Péter azt emelte ki, hogy érdemes a továbbgondolásra az a megállapítás, mely szerint az életmód az osztályhelyzetet nem, vagy csak igen közvetetten fejezi ki. Rámutatott arra, hogy nem érzi kellően tisztázottnak a struktúra és életmód kapcsolatait. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a társadalmi struktúrában elfoglalt pozíció nemcsak tendenciaszerűen, hanem közvetlenül is meghatározza az életmódot. Egyúttal utalt arra, hogy az eltérő életmódtípusok motiválásában sem csupán tudati tényezők, hanem az objektív létfeltételek is szerepet játszanak. Példaként a patrícius polgár és a vállalkozó
