Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
BESZÁMOLÓ 133 Pach Zsigmond Pál a megnyilatkozásoknak arra az oldalára is rávilágított, hogy megnyilvánul bennük „a saját szakma iránti odaadás, lelkes elkötelezettség”, mi több, kifejeződik az az igény is, hogy a leszűkített, egyoldalú megközelítések helyett a jelenségeket „a történelmi-társadalmi élet teljességében, sokszálú szövedékében próbálják felfejteni”. Határozottan leszögezte, hogy „a totalitásigény mint tudományos törekvés nem jelentheti valamiféle szuperdiszciplina formálódását, nem jelentheti a társadalomtudomány szakágazatainak feloldódását valamiféle általános társadalomtudományban - a történettudományban sem”. A teljességigény megvalósításának útja csakis „a marxista szemlélet egységén nyugvó míerdiszciplinaritás” lehet. Fel kell ismernünk „korunk tudományos fejlődésének azt a dialektikáját, amely szerint a differenciálódás maga is a tudományos integrálódás egyik fontos útja lett”, az ún. határtudományok nem elválasztanak, hanem összekötnek. Pach Zsigmond Pál elutasította azt a napjainkban divatos eljárást, amely a társadalomtudományokban elfogadhatatlan értékhierarchiát konstruál (kemény — hardware — lágy — software társadalomtudományok). A történettudomány vonatkozásában végül annak a kívánalomnak adott hangot, hogy az új szempontok, kérdésfeltevések, módszertani újítások tanulmányozásával és lehető alkalmazásával reagáljon arra a serkentő „kihívásra”, mely a többi társadalomtudomány oldaláról éri. A megnyitót követően a történettudomány és a társadalomtudományok témáját három nagy kérdéskör kapcsán tárgyalta a vándorgyűlésnek a korábbiakhoz mérten is népes, a társadalomtudományok különböző képviselőit és több száz pedagógust magában foglaló közönsége.* *A jelen beszámoló a teljesség igénye nélkül, tematikai elvet követve tájékoztat a vándorgyűlésről, melynek teljes anyagát a Magyar Történelmi Társulat önálló kötetben szándékozik megjelentetni. A tervezett programtól eltérően sajnálatos módon nem került sor Köpeczi Béla „összehasonlító módszer a társadalomtudományokban” című előadására. A vándorgyűlés első referátumát „Közgazdaság és gazdaságtörténet” címen Ránki György tartotta. Indokolt-e egyáltalán, hogy a Társulat közgyűlésén külön figyelmet szenteljen e kérdésnek, azután, hogy hazánkban több, mint negyedszázada uralomra jutott a marxista történelemfelfogás, mely igen nagy szerepet tulajdonít a gazdasági erőknek a történelem menetében? — tette fel a kérdést. Elmélet és gyakorlat azonban még ma is elég messze van egymástól ahhoz, hogy a kérdés időszerű legyen. Ezután példákon illusztrálta, mennyire nem elégséges még ma sem a gazdasági jelenségek szerves beilleszkedése a konkrét történeti anyagba, mennyire vulgáris még mindig a gazdaságtörténet tényeinek felhasználása általános történeti munkákban. Ránki ezután bemutatta a gazdaságtörténet mint önálló tudományszak létrejöttének körülményeit. Utalt Marx munkásságának alapvető jelentőségére, arra, hogy tevékenysége még a polgári tudomány szempontjából is meghatározó. Majd bemutatta a hivatalos gazdaságtörténetírás megjelenésének* körülményeit, Roscher, Hildebrandt, Schmöller tevékenységét, a német nemzetgazdaságtan történeti iskolájának eredményeit. Ez az az iskola, amely a közgazdaságtanban — ellentétben a marxi felfogással — mereven elválasztotta egymástól a gazdasági elméletet és a gazdasági jelenségek történeti leírását.
