Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
134 BESZÁMOLÓ Ez utóbbi önálló életre keltésével kapott szárnyakat a gazdaságtörténeti kutatás. Igaz, ez a kutatás a historizmus elvein épült, érdeklődése elsősorban nem a gazdasági folyamatokra, hanem az állam, a jog, a politikai intézmények gazdaságban betöltött szerepét kutatta. Vitathatatlan azonban, hogy szerepe a polgári közgazdaságtanban is megvolt, mintegy ellensúlyozta annak ahisztorikus álláspontját. A gazdaságtörténeti kutatás, mint a történettudomány és a közgazdaságtan sajátos ötvöződése, feltételezte a közgazdaságtan hatását a történettudományra. Ez a hatás a társadalomtudományok közül a legnagyobb volt, aminek több sajátos oka is volt. A közgazdaságtani kutatások rendelkeztek bizonyos konkrét forrásokkal, amelyekkel más társadalomtudományok nem, másrészt teoretikusan és módszereikkel is befolyásolták a történeti kutatást. A közgazdasági elmélet új jelenségei a 20. században a kapitalizmus új jelenségei mellett a szocializmus kialakulásának majd a harmadik világ megjelenésének elmélettörténeti következményei. A marxizmus elterjedése, Lenin művei, a szocialista társadalmi rend megjelenése, s ezeknek elméleti következményei váltották ki a gazdasági kérdések iránti fokozott érdeklődést, a makro ökonómiai folyamatok kutatását, a teoretikus kérdésfelvetéseket, hipotézisek és funkciók alkalmazását stb., nem utolsósorban a gazdasági élet egységének szem előtt tartását, szemben a korábbi ágazatokra szakadt, vagy szétdarabolt ábrázolással. A polgári közgazdaságtudomány és gazdaságtörténet ebből a helyzetből fakadó reakcióit, új elméleti és módszertani meggondolásait és iskoláit mutatta be ezután Ránki György. így elsősorban a dinamikus elmélet és a monopolista verseny elméletét, az ún. „kvantitatív forradalmat”, mely elsősorban a hosszútávú elemzésre nyújtott lehetőséget. De nemcsak a közgazdaságtudomány felől érték hatások a gazdaságtörténetet. Elsősorban az „Annales” iskola hatására hívta fel az előadó a figyelmet. Az utóbbi évtizedekben igen erős kritikát váltott ki a közgazdaságtudomány oldaláról a hagyományos gazdaságtörténetírás, ami — a közgazdászok megítélése szerint — nemcsak, hogy nem fogta fel az elmúlt évtizedek közgazdasági elméleteit, de szinte semmi segítséget sem képes nyújtani a közgazdasági elemzések számára. Ezek a kritikák már az új igényt jelzik a közgazdaságtudomány oldaláról: a gazdaságtörténet szinte teljes behódolását a közgazdaságtan előtt. Ennek képviselői az amerikai „new economic history” hívei, akik az új közgazdasági elmélet és módszertan teljes fegyverzetében lépnek fel. Ennek az új gazdaságtörténetnek a lényege az elmélet- és a modellalkotás, emellett azonban ökonometrikus és statisztikai eszközöket alkalmaz, támaszkodik a modern rendszerelméletre, s alkalmanként szimulációs modellekkel (fiktív helyzetekkel) is dolgozik. Ránki György részletesen kitért ennek az új iskolának érdeklődési körére, (gazdasági növekedés, gazdaságpolitika és az intézmények) s módszereire (hipotetikus modellek, stb.) is. Hangsúlyozta, hogy ez az iskola számos új forrást vont be a vizsgálatba, de minden látszólagos történetisége ellenére sem igazán az. A gazdaságtörténetben az eltolódás a történetről a közgazdaság irányába azonban mindenképpen olyan tartós és objektív tendencia, amit a marxista gazdaságtörténetírás sem hagyhat figyelmen kívül. Egyidejűleg azonban óvakodni kell az egyoldalú, ahisztorikus gazdasági szemlélettől, az egyoldalúan teoretikus gazdasági modellektől, attól, hogy a gazdaságtörténet és a társadalomtörténet egysége, illetve kölcsönhatása megszűnjön, hangsúlyozta Ránki György.
