Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
A COMTE-I POZITIVIZMUS SZÍNEVÁLTOZÁSA 7 úgynevezett intellektuális pozitivizmus annyi zavart okoz nekünk, úgy főleg nekem kell napjainkban szememre vetni azt a szembeötlő szilárdságot, amelyet nyomorúságos hívei sohasem szereztek volna meg azon szisztematikus szentesítés nélkül, amelyet első nagy munkám látszott nekik ígérni, és ami érthetővé teheti ön számára — írja Audiffrent-hoz intézett levelében 1857-ben Comte — azt a különös gondot, amellyel évek óta igyekszem elterelni új tanítványaimat olyan olvasmánytól, amelynek a régiek az alapvető tökéletlenségeiket köszönhetik.”36 A régiek és egyben a tévelygők közé sorolta Comte a korábban oly nagyra becsült tanítványát: Littrét és olyan nagy tekintélynek örvendő angol híveit, mint J. S. Mill-t és Lewest.37 Példaképül állította velük szembe az igaz és tökéletes, vagyis vallásos pozitivistákat, „ . .. akiknek esze nem utasítja el egyetlen dogmánkat sem, de egyetlen gyakorlatunkat vagy előírásunkat sem. . .”38 Személy szerint említette meg egyik új hívét: Lonchampt-t, aki — írja Comte — „ . . . a katolicizmusból közvetlenül a pozitivizmusba ment át a kételkedés minden állomása nélkül”.39 A Comte-ról szóló Precis de la vie et des écrits d’Auguste Comte*Q című életrajzban Lonchampt teljes mértékben magáévá tette azon tételt, hogy a pozitivista filozófiának óhatatlanul el kellett jutnia a legfelsőbb szakaszába, és törvényszerű volt, hogy Comte ,, ARISZTOTELÉSZ pályája után . . . SZENT PÁL-ét kezdte meg . .. ”41 Comte igazolását célozta másik újkeletű tanítványának, Robinet-nek Comte-ról szóló munkája is, amely heves kirohanásokat tartalmazott mestere által már egyenesen ellenségnek minősített ún. hamis pozitivisták, köztük mindenekelőtt Littré ellen. Littré sohasem volt és nem is lehetett igazán pozitivista — írja Robinet — , mert tulajdonságai „kevésbé tették alkalmassá az erkölcsi megújhodásban, mint az értelmi megjavításban részesülésre; tehát sohasem fogadta el valójában a pozitív filozófiára alapozott vallást”.42 Littré képtelen volt megérteni, hogy „csakis egy pozitivizmus van: ez az Emberiség vallása} azok egyedül pozitivisták vagy közel azok, akik elfogadják összes dogmáit és őszintén igyekeznek azokat alkalmazni”.43 Littré mindabban, ami bekövetkezett, a pozitivizmus eredeti missziója megtagadását látta. Ezért igyekezett helyreállítani a pozitivizmus hitelét a Philosophie positive jelentő ségére hivatkozva. A Philosophie positive 1 864-es kiadásához írott előszavában a következőket írta: „A pozitív filozófia egyben terméke és orvossága egy nyugtalan kornak ... Ebben a bizonytalanságban, a filozófia minden szellemi és társadalmi stabilitást a tudománnyal köt össze, amely az előző civilizáció által nyújtott szilárd pont. Amikor pozitív filozófiáról szólok, Auguste Comte-ot értem alatta, és azt a könyvet, amelyhez az előszót írom;. .. 5,44 Ugyanazon gondolat vonul végig az „Auguste Comte et la philosophic positive”'*3 című könyvében is, tanítvány! kötelességének tekintve, hogy éppen az ügy 3 6Comte: Extraits. 294. 3?Uo. 202., 297-298. 38Uo. 278. 39Uo. 279. 40 J. Lonchampt: Précis de la vie et des écrits d ’Auguste mte. Paris. 1889. 41 Uo. 102. 4 2Robinet: Comte. 371. 43Uo. 387. Comte: Philosophie positive. I. L. 4 s É. Littré: Auguste Comte et la philosophic positive. Paris. 1864.
