Századok – 1979
Beszámoló - Történettudomány és társadalomtudományok. Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29–31-i szegedi vándorgyűléséről (Gunst Péter–L. Nagy Zsuzsa) 132/I
TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK. BESZÁMOLÓ A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 1978. MÁRCIUS 29-31-i SZEGEDI VÁNDORGYŰLÉSÉRŐL A Magyar Történelmi Társulat 1978. évi vándorgyűlésének Szeged városa adott otthont. A város és Csongrád vármegye párt és állami vezetésének képviselői személyesen is üdvözölték a tanácskozást mint számottevő tudományos, kulturális eseményt., A vándorgyűlés témája „tudományelméleti és oktatásszervezési-gyakorlati megfontolásból” alakult ki — mondotta Mérei Gyula akadémikus, aki a Szegedi Akadémiai Bizottság nevében köszöntötte a vándorgyűlést. Rámutatott: „Ha a történelmi folyamat célja az emberi lényeg, az emberi természet gazdagságának mindenoldalú kifejlesztése, az emberi képességek kiteljesítése, akkor a feladat az egyes szaktudományok által szétbontott világ, az emberi életben megélt egységének a keresése.” Ebből következően „az egyes társadalomtudományok akkor járnak el célszerűen, ha anyagukat a maga történetiségében vizsgálják, mert a társadalomban szervezetten élő ember és belső világa része a történelmi folyamatnak. Az összehasonlító módszerről szólva — többek között — megállapította: „A komparatív módszer hasznosságának is az a mércéje, mennyire segíti a történettudományra is termékenyítőén ható és a többi társadalomtudományban alkalmazott módszerek és ezen a réven a társadalomtudományok kutatási eredményeinek az integrálódását.” A Magyar Történelmi Társulat — mint azt Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke megnyitójában megállapította — az utóbbi években vándorgyűlésein is „olyan problémák megoldásához igyekszik hozzájárulni, amelyeket tudomány fejlődés és íűr^ű/öwfejlődés egyaránt időszerűvé tesznek”. Ilyen kettős és egymást erősítő indíték sugallta történettudomány és társadalomtudományok viszonyának vizsgálatát is. A gyakorlat igényei az elmúlt időben a tudománnyal szemben szintén változtak. „Ma a párt, az állami tudományirányító szervek az új jelenségek elemzését, új összefüggések kitapintását s nem utolsósorban a politikai cselekvés tudományos előkészítését, a döntési alternatívák felvázolását várják a társadalomtudományok művelőitől. Az ilyen módon felmerülő tudományos és társadalmi igények viszont a társadalmi jelenségek együttes megközelítését teszik szükségessé. Az összefüggések bonyolult rendszere a specializáló dó szaktudományok egyikének segítségével sem érthető meg teljesen” — hangsúlyozta Pach Zsigmond Pál. Noha e nézet ma már általánosnak mondható, mégis frappáns példákkal mutatta be, hogy az egyes társadalomtudományok saját szakágukat tekintették és tekintik alkalmasnak arra, hogy „a társadalmit a maga egészében, a maga totalitásában” ragadja meg. A „szuperdiszciplínává” minősítés igénye itthon és külföldön a különböző társadalomtudományok részéről egyaránt felmerült.
