Századok – 1979
Folyóiratszemle - De Novo John A.: A Culbertson gazdasági misszió és az 1944–1945-ös brit–amerikai ellentétek a Közel-Keleten 1154/VI
FOLYÓIRATSZEMLE 1155 1943-ra jelentősen csökkent a tengelyhatalmak veszélyessége a Közel-Keleten is, az amerikai kormányzat tehát elérkezettnek látta az időt arra, hogy hozzálásson a területtel kapcsolatos távlati terveinek előkészítéséhez. A Nagy-Britanniával való újkeletű és szoros hadigazdasági együttműködés azonban (részvétel a Middle East Supply Center ’MESC’ tevékenységében, a lend-lease akció a perzsa folyosón át, amerikai szakértők Iránban az ellátási-utánpótlási folyamat és Irán helyzetének biztosítása szempontjából stb.) kellemetlenül akadályozta az Egyesült Államokat a szélesebb körű gazdaságikereskedelmi tervek megvalósításában. Itt elsősorban a Nagy-Britanniával közös hadigazdasági ügyvitel megosztottságára kell gondolnunk, valamint, hogy a helyi olajipari beruházások, a tervezett, háború utáni kereskedelmi tevékenység, a légiforgalom és a távközlés tekintetében a brit kormányzat partnerével szemben is féltékenyen védelmezte saját gazdasági pozícióit, végső soron pedig ana, hogy különösen megnehezítette a koegzisztenciát a brit és az amerikai gazdasági tevékenység eltérő rendszere. Az Egyesült Királyság a központilag irányított, állami ellenőrzés - és védelem - alatt álló gazdaságpolitika platformján állt, az amerikai vezető gazdasági körök ugyanakkor, mindezt tűrhetetlennek tartván, a korlátozás és felügyelet nélküli, szabad nemzetközi gazdasági-kereskedelmi lehetőségeket keresték, és az adott pillanatban fennálló megszorításokat csak a háborús helyzet diktálta kény szerűségként tartották elfogadhatónak. Ebben a problematikus helyzetben került sor 1944 második felében a Foreign Economic Administration (FEA) kezdeményezésére és az Egyesült Államok Külügyminisztériumának támogatásával Culbertson és munkatársai kiküldésére. A FEA az amerikai gazdasági élet négy képviselőjét delegálta a misszióba, Culbertsont pedig, aki korábban már négy monográfiát publikált a nemzetközi kereskedelem és pénzforgalom témakörében, és kiváló közgazdasági képzettséggel rendelkezett, ez időben alezredesként az Army Industrial College parancsnokának tanácsadójaként teljesített szolgálatot, a Külügyminisztérium jelölte ki erre a feladatra. A misszió 1944. augusztus 9-én kezdte meg munkáját: felhatalmazásuknak megfelelően tárgyalásokat folytattak állami vezetőkkel és gazdasági szakemberekkel Algírban, Kairóban, Ankarában, Teheránban, Bagdadban, Damaszkuszban, Beirutban és Jeruzsálemben, majd visszatértek Kairóba. Végül, rövid olaszországi tartózkodás után, Párizsban kapott Culbertson utasítást, hogy térjen vissza Washingtonba, éppen a brit gazdasági élet képviselőivel tervezett tanácskozás előtt: az amerikai Külügyminisztérium még nem jutott egységes álláspontra a Nagy-Britanniával folytatandó tárgyalások mikéntjét illetően. A misszió munkájának eredményeit összefoglaló 32 oldalas, 143 oldal mellékletet tartalmazó jelentés (Report of the Special Economic Mission to the Middle East) alapján a misszió tagjai széleskörűen értelmezték feladataikat, és megfigyeléseiket négy fő témakörben foglalták össze. A jelentés első témaköre elemezte a fenyegető fasiszta veszély miatt bevezetett szigorú háborús korlátozások jelentőségét a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi életben, és bár elismerte azok fontosságát, felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok érdekei szempontjából a Nagy-Britanniával közös MESC-kooperáció mielőbbi teljes megszüntetése volna kívánatos; a MESC apparátusának feladatköre pedig a továbbiakban a Közel-Kelet országainak nyújtandó adminisztratív, technikai, tanácsadói, közegészségügyi stb. támogatás lehetne. A másik pont, nyíltan-burkoltan, Nagy-Britaannia, a Szovjetunió és Franciaország ellen irányult. Megállapítható, állítja a jelentés, hogy az Egyesült Államok gazdasági tevékenysége és befektetései előtt komoly akadályok tornyosulnak; ha csak a területen rejlő olaj tartalékok kiaknázása révén új piacok nem nyílnak, az amerikai behatolás szinte lehetetlennek látszik: a brit, szovjet és francia tanácsadók és szakemberek révén ezek az országok gazdasági és pénzügyi függésben tartják a terület államait. Az amerikai jelenlét lehetőségének kierőszakolása, Culbertson szerint, csak politikai nyomás gyakorlása által lehetséges. A Culbertson-jelentés nyíltan kifejezésre juttatja, hogy a Közel-Kelet hatalmas, stratégiai fontosságú olajtartaléka a közeli jövőben a világ békéjének és biztonságának jelentős tényezője lesz, ezért lehetetlen, hogy azt az Egyesült Államok figyelmen kívül hagyja. A területtel kapcsolatos egyéb (távközlési, légiforgalmi stb.) kérdések megoldása terén ugyan szükségesnek ítéli a Nagy-Britanniával való együttműködést, határozottan kiemeli viszont, hogy a Közel-Keletet a brit lépéselőny ellenére semmiképpen nem lehet a brit birodalom részeként kezelni. Kitér a jelentés a palesztin kérdésre és ezzel kapcsolatban a zsidó állam létrehozására is, és felhívja a figyelmet a cionista szimpátia beláthatatlan anyagi és erkölcsi következményeire.
