Századok – 1979
Folyóiratszemle - Fraser Thomas G.: Németország és az indiai forradalom 1153/VI
FOLYÓIRATSZEMLE 1153 E nézeteltérések fő csomópontjait Mitrovic Szerbia és Crna Gora háború utáni helyzetében és ^Monarchia délszláv népei további sorsáról alkotott elképzelésekben jelöli meg. Ennek gyökereit pedig az eltérő háborús célokkal hozza összefüggésbe. Mindkét hatalom számolt a mély szerb-bolgár ellentétekkel, Bulgária területi követeléseivel, mint a ,,szerb probléma” egyik megoldási eszközével. Hiszen a nagy Bulgária a leendő Jugoszlávia antitézise volt, s ezt a központi hatalmak igyekeztek is kihasználni. A Bulgáriával kapcsolatos politika számos kérdésében azonban nézeteik, törekvéseik eltértek. Németország Bulgárián keresztül egyrészt saját balkáni és távol-keleti pozícióit kívánta erősíteni, másrészt a Monarchiát is sakkban tartotta. A Habsburg-birodalom viszont az egyre aktívabb Bulgáriában balkáni ellenfelét látta. E le nem becsülhető ellentétek ellenére is - hangsúlyozza a szerző tanulmánya végén - mind Németország, mind pedig a Monarchia Szerbiát és Crna Gorát vitathatatlan érdekszférájának tartotta, s a délszláv egység megakadályozására, a balkáni kisnépek tényleges önállóságának megszüntetésére törekedett. (Jugoslovenski istoryski casopis, 19.76. 1-2, sz., 93-125. I.) A. S. E. THOMAS G. FRASER: NÉMETORSZÁG ÉS AZ INDIAI FORRADALOM 1914-18 A 20. század nemzetközi kapcsolatainak egyik jellemzője, hogy az egyes államok ellenfelük gyengítése céljából széleskörűen igyekeznek felhasználni az ellenséges hatalmak területén működő disszidens csoportokat, mozgalmakat. Ennek a politikának egyik jól ismert példája az arabokat az I. világháború során a török birodalom ellen felhasználó brit tevékenység. A császári Németország már a világháború kezdetétől törekedett az indiai függetlenségi mozgalmaknak saját céljaira való felhasználására. India — a legfontosabb brit gyarmat - kikapcsolása a brit háborús erőfeszítésből nagy siker lett volna, kedvező esetben az indiai angolellenes mozgalmak támogatásával jelentős katonai erőt lehetett volna rövid időn belül létrehozni. Németországnak az indiai mozgalmakkal kapcsolatos terveiről és tevékenységéről gazdag iratanyag található a brit és a német külügyi levéltárakban. Bethmann-Hollweg 1914. szeptember 4-én engedélyezte hivatalosan az indiai és egyiptomi angolellenes tevékenység megindítását. Max von Oppenheim, a Külügyminisztérium keleti szakértője már ezt megelőzően hozzákezdett egy bizottság létrehozásához a Németországban élő indiaiakból. Az év végétől az Indiával kapcsolatos akciók irányítását Otto Günther von Wesendonck, ugyancsak a Külügyminisztérium munkatársa, vette át. Az indiai függetlenségi mozgalom ebben az időben két fő irányzatból állt. Az egyik a bengáli városi burzsoáziára támaszkodott, a németek elsősorban őket akarták felhasználni erős hazai pozícióik miatt. A másik a szikh bázisú Ghadr párt volt. Fontosságát az észak-amerikai és kelet-ázsiai emigráció körében élvezett domináns szerepe, továbbá az a tény adta meg, hogy az indiai hadsereg zömmel a párt hazai bázisterületéről származó punjabiakból állt. A párt 1915-ben sikertelen felkelést kísérelt meg. A németeknek nem sikerült megnyerni a bengáliak és a Ghadr legtekintélyesebb vezetőit, így a berlini bizottság elsősorban a németországi egyetemeken tanuló indiai diákokból jött létre. A németek - bár voltak konzulátusaik Indiában - kevéssé ismerték az ország belső helyzetét, ezért a Külügyminisztérium a tervek elkészítésekor elsősorban a calcuttai osztrák-magyar főkonzul - Thurn gróf - beszámolóit használta fel, amelyek túl optimistán ítélték meg az indiai britellenes mozgalmak lehetőségeit. Nagy nehézségeket okozott a földrajzi távolság. Felmerült a gondolat, hogy török közvetítéssel Perzsián és Afganisztánon keresztül próbáljanak meg kapcsolatot teremteni, de ez kivihetetlennek bizonyult. Kedvezőbb lehetőségeket kínáltak a semleges országok, így pl. az USA, ahol hivatalos körök is rokonszenveztek a gyarmati függés ellen küzdő indiaiakkal. Sanghaj nemzetközi övezete ugyancsak megfelelt - különösen Indiához való viszonylagos közelsége miatt —, ezért az itteni német főkonzult
