Századok – 1979
Folyóiratszemle - Wallstein Günter: Scharnhorst és a francia forradalom 1147/VI
1148 FOLYÓIRATSZEMLE nemzeti egység megteremtésére irányuló törekvéseit. Wallstein tanulmánya a hannoveri szolgálatban álló katonatiszt politikai koncepciójának megértéséhez a francia forradalommal kapcsolatos megnyilatkozása vizsgálatával kíván hozzájárulni. Az elemzésben mindenekelőtt Scharnhorst 1797-ben született, az „Entwicklung der allgemeinen Ursachen des Glücks der Franzosen in dem Revolutionskriege und insbesondere in dem Feldzuge von 1794”. c. dolgozatára támaszkodik, de forrásbázisa kibővítéseként a „Militärische Denkwürdigkeiten unserer Zeiten, insbesondere des Revolutionskrieges im Jahre 1792” c. hatkötetes lapban megjelent írásait is felhasználja. A koalíció vereségeinek okait feltáró dokumentum a szövetségesek kudarcát politikai, morális, szociális és gazdasági összetevőkre vezeti vissza, s elsősorban a népi támogatás hiányával, az értelmiség jelentős részének franciabarát magatartásával magyarázza azt. Hangot ad ugyanakkor az uralkodó társadalmi viszonyokkal szembeni elégedetlenségnek, a születési és vagyoni előjogok bírálatának, ami azt jelentette, hogy szerzője nem maradt közömbös a francia forradalom eredményei iránt. A lakosság magatartását tehát több tényező együttes kölcsönhatásával magyarázza, miközben indokolatlanul biztosít elsődlegességet a katonai szempontok számára. A koalíciós háború problematikáját a teljesség igényével megközelítő későbbi reformpolitikus úgy ítélte meg, hogy a szövetséges hatalmak operatív terveinek kidolgozása nehezen áthidalható problémákba ütközik, hogy megszületését az egyoldalú érdekek kölcsönös előtérbe állítása akadályozza. A nyíltan jelentkező ellentétek következményének tekinti azt is, hogy a német fejedelemségek rendelkezésére álló csapatoknak csak mintegy 1/3-át vetették be a háborúban. A fentiek alapján Wallstein megállapítja, hogy Scharnhorst katonai jellegű megállapításaiban politikai meggondolások érvényesülnek, s azok mindenekelőtt Németország strukturális kérdéseihez, a partikularizmus problémájához kapcsolódnak. így azután miközben a hazaszeretet, a nemzeti büszkeség hiányát kéri számon, az eluralkodó passzivitást nem morális okokra, hanem elsődlegesen Németország alkotmányára, az egyes német kormányok negatív hozzáállására, s az uralkodó rendi viszonyokra vezeti vissza. Az általa elkerülhetetlennek ítélt újabb háború sikerének feltételeit ennek megfelelően a jelzett társadalmi és politikai ellentmondások megszüntetésében, vagy legalábbis mérséklésében kereste. A mélyreható változások szükségességének nyílt megfogalmazásától ugyan tartózkodott, határozottan felismerte azonban, hogy a koalíció győzelme s Németország átalakítása egymást kiegészítő, sőt egyenesen feltételező mozzanatok. Wallstein kiemeli, hogy a hadseregen belül végrehajtandó reformokkal kapcsolatos scharnhorsti elképzelések jelentős politikai gyújtóanyagot tartalmaztak azzal, hogy a katonák nagyobb önállóságának megadásával egyértelműen az abszolutizmus lebontását célozták. A dolgozat szerzője az általános hadkötelezettség bevezetését önmagában nem tartotta megoldásnak, mert a háború sikeres megvívásához szükséges képzettség elérését csak az állandó hadsereg keretei között vélte biztosíthatónak. Az állandó hadsereg elsőbbségét ugyanakkor korántsem értelmezte dogmatikusan. Terveiben számolt a fejedelmek befolyásával, a meglevő struktúra fokozatos átalakítását pedig immár a francia változások ismeretében helyezte kilátásba. összegzésként megállapítható, hogy Scharnhorst a sokállamú, abszolutisztikus Németország megreformálásának problematikáját komplex megközelítéssel, politikai, társadalmi és katonai szempontokból kiindulva ragadta meg. Legfőbb céljának a meglevő anakronizmusok leleplezését, a konkrét valóság és az elképzelt jövő közötti szakadék áthidalását tekintette. Bízott abban, hogy a dialektikusnak megismert folyamatok a forradalom okozta megrázkódtatások ellenére kibontakozhatnak. Álláspontját felvilágosult optimizmus, s az utópisztikus ábrándozások elkerülése egyszerre jellemezte. Nemzeti, politikai tervei, az uralkodó szociális viszonyokkal szembeni fenntartásai, a hadsereg átalakítására irányuló elképzelései azt mutatták, hogy számolt a partikularizmus, az abszolutizmus és a feudális szisztéma közeli megszüntetésének lehetőségével. S, hogy végül programját a fennálló porosz államrend lassú, az elkerülhetetlen reformok fokozatos bevezetésére alapozott átalakításának igenlése határozta meg Wallstein pozitívumként, az erőviszonyok reálpolitikai megítéléseként értékeli. (Historische Zeitschrift 1978. Bd. 227. 325-352. L) E. G.
