Századok – 1979
Folyóiratszemle - Wallstein Günter: Scharnhorst és a francia forradalom 1147/VI
FOLYÓIRATSZEMLE 1147 MARIO CASTRO ARENAS: JUAN SANTOS ATAHUALPA FELKELÉSE A tanulmány alapjául a sevillai Archivo General de Indiasban található dokumentumok és a ferencrendi szerzetesek krónikái szolgáltak. II. Ká/oly, Spanyolország királya új végrendeletének értelmében örököse Anjou grófja lett, aki V. Fülöp néven, 1700-ban el is foglalta a spanyol trónt. Uralkodásának vége felé, 1742-től kezdtek beszámolók érkezni a gyarmati hatóságokhoz - sőt Angliába is híre ment a Mexikóban és Guatemalában élt ír szerzetes, Thomas Gage révén - egy bizonyos, magát Juan Santos Atahualpának nevező indián felkeléséről. A felkelés 14 évig kötötte le a spanyol hatóságok figyelmét és erejét, megmozgatta a Perui Alkirályság hegyvidéki és őserdei (sierra és selva) indiánjait és meszticeit. Juan Santos személyét, származását illetően kezdettől fogva megoszlottak a vélemények. Valószínűnek tűnik, hogy az utolsó, Pizarro által kivégeztetett inka, Atahualpa két fia valamelyikének egyenesági leszármazottja volt, akit a jezsuiták neveltek, majd általuk eljutott Spanyolországba és Afrikába. Tudott latinul, spanyolul, és ismerte a perui selva több törzsének nyelvét. A franciskánus misszionáriusok rendfőnökükhöz küldött beszámolói szerint (akik személyesen találkoztak és beszéltek vele) magát cuzcói születésűnek mondja, akinek még három testvére van Cuzcóban; körülbelül harminc esztendős, és eltökélt szándéka, hogy visszaszerezze azt a koronát, amit Pizarro és a többi spanyol elvett tőlük. Melyek voltak politikai-vallási elképzelései? Isten küldöttének nevezte magát, aki a spanyolok vétkeit hivatott korrigálni Isten természetes gyermekei javára, lépteit is Ö vezérli az Inka birodalom restaurálására. Vallási-politikai elképzeléseiben arányosan keveredik a keresztény Messiás-hit a campa (őserdei törzs) mágikus-sámánisztikus hitvilággal. Új (egyházi) törvényt nem akart bevezetni, „mert ez az igazi, amit a (jezsuita) atyák prédikálnak”, de új, indián, tehát nemzeti származású klérus megszületését akarja, mely teljesen független lenne a spanyoltól - ezzel magára vonta az eretnekség vádját. Máskor Isten fiának nevezte magát, aki az egyedüli, akinek hatalma lehet és van Amerikában; emberfeletti képességekkel van felruházva, „hatalmában áll megremegtetni a földet és olyan csodákat véghezvinni, mint megállítani a Napot, hogy megbosszulja magát a spanyolokon, akik az ő földjeiket bitorolják”. A spanyolok és négerek kivételével felkelésre szólította fel a lakosságot a betolakodó gyarmati hatóságok ellen, kijelentvén, hogy nincs más kormányzó, nincs más király rajta kívül. Királyságában - hirdette - nem fogja megengedni sem a rabszolgaságot, sem a spanyolok többi önkényességét. A franciskánus beszámolókból kitűnik, hogy kapcsolatban volt az angolokkal, akik a megállapodás értelmében a tenger felől támadták volna a spanyolokat, míg ő a szárazföldön venné föl a harcot ellenük. Látványos összeütközésekben nem bővelkedett ugyan Juan Santos felkelése, gazdaságitársadalmi hatásában kevésbé volt jelentős, mint a rá negyven évre kirobbanó Tupac Amaru vezette felkelés, de kétségtelen, hogy jelentős előfutára volt annak. Vezére sorsáról szájhagyomány útján öröklődő, őt visszaváró legendakor alakult ki, melynek részletes elemzése külön tanulmány tárgyául szolgálhatna. (Cuadernos Americanos 1 975lmarz.—ahr. No 2. 125-146. I.) K. Zs. GÜNTER WALLSTEIN: SCHARNHORST ÉS A FRANCIA FORRADALOM Scharnhorst életművével az utóbbi években több tanulmány foglalkozott, célkitűzéseinek és reformmunkálatainak sokoldalú elemzésével azonban mind adós maradt. A tevékenységéről kialakított ellentmondásos véleményekre jellemző, hogy míg egyesek a népet szenvedélyes magatartásával aktivizáló forradalmi avantgardistát fedezik fel benne, addig Usczek 1792-ben megjelent monográfiája a társadalompolitikai kérdésekben kifejtett aktivitását állítja középpontba, a perifériára szorítva a 1 3 Századok 1979/6
