Századok – 1979
Közlemények - Varga László: Weiss Manfréd balkáni érdekei 108/I
Varga László: WEISS MANFRED BALKÁNI ÉRDEKEI A magánipar érdekeinek az állam politikájában való érvényesítése meglehetősen leegyszerűsítve, mechanikusan jelentkezik a köztudatban, hiszen kiindulva a társadalom osztály struktúrájából, már-már joggal tételezhetnénk fel, hogy az állam mint az uralkodó osztály eszköze, hűségesen érvényesíti annak minden érdekét. Valójában ezek a kérdések sokkal bonyolultabbak, már csak azért is, mert az uralkodó osztályon — vagy osztályokon - belül jelentős érdekellentétek vannak, mégha ezek nem is antagonisztikusak, másrészt különbségek lehetnek az adott helyzet stratégiai és taktikai megítélésében. Az itt következő dokumentumok ehhez a kérdéshez szolgálnak adalékul a századforduló időszakából, amikor a helyzet különösen ellentmondásos. Az Osztrák- Magyar Monarchia politikáját az egymásnak gyakran ellentmondó nemzeti, különösen az osztráknémet, a cseh és a magyar érdekek mellett meghatározta az uralkodó környezete által képviselt dinasztikus érdek is. Az előbbiekben belül sincs szó azonban egységes nemzeti érdekekről, a közös vámterületnek például Ausztriában ugyanúgy megvoltak az ellenzői és támogatói, mint Magyarországon. Hazánkban a kialakuló fináncburzsoázia gazdasági és társadalmi helyzetéből adódóan a nyugat-európaival ellentétben pozitív szerepet is betölthetett. Amíg Nyugat- Európában a finánctőke megjelenésekor már lezajlott egyrészt az ipari forradalom, másrészt az ancien régime utóvédjeivel folytatott harc, addig Kelet-Közép-Európában ez a feladat részben a fináncburzsoáziára hárult. A kiegyezést követő első évtizedekben az ipar elmaradottsága és a burzsoázia fejletlensége következtében átmenetileg sikerült biztosítani az ipari és az agrárius érdekek egyensúlyát. A 90-es évekre azonban ez az egyensúly megbomlik, s kibontakozik az agráriusok támadása a liberális gazdaságpolitika ellen. A századfordulón a kormánypolitika számos engedményt tesz az agrárius köröknek. A liberalizmus talaján megszülető és megerősödő burzsoázia élénken reagál erre a végső soron ellene irányuló támadásra. Felemás helyzetbe kerül, hiszen egyrészt nyilvánvalóvá válik számára, hogy a hagyományos liberalizmus nem képes őt megvédeni az agrárius támadásokkal szemben, másrészt megerősödve maga is túllépné azt, holott védelmét ugyanakkor mégsem nélkülözheti. A nagyburzsoázia helyzetét, a gazdasági és közvetlen politikai hatalma közötti nagyfokú ellentmondás határozta meg. Képviselete az állami tatalomban és az országgyűlésben csekély volt, ennek ellenére már a kilencvenes években felmerült az ún. inkompatibilitás kérdése, amely szerint bizonyos gazdasági pozíciók nem egyeztethetők össze az országgyűlési mandátummal. Az 1896-os országgyűlésben a képviselők közül
