Századok – 1979
Beszámoló - Beszámoló a Dunántúl településtörténetéről rendezett III. konferenciáról (Farkas Gábor) 1095/VI
BESZÁMOLÓ 1097 Dankó Imre „Sárbogárd településtörténete” c. előadása a Mezőföld egyik jellegzetes községéről szólt. A kereskedelmi utak kereszteződésénél, a vásáros helyektől távolabbra eső, a nagybirtok közé ékelt, középnemesi családok és népes zsellérek által lakott Bogárd vonzáskörzete a 19. sz, eleje óta egyre nagyobb lett. Л mezővárosi státus már ezt a kiemelt szerepet ismerte el. Helyzeti energiája folytán a 19. sz. második felében rohamos növekedésnek indult. A járási közigazgatási, törvénykezési székhely megszervezésével politikai szerepe nőtt, a vasúti csomópont kiépítésével pedig kereskedelmi helyzete erősödött. A 20. század elejétől Fejér megye egyik fontos vidéki centruma. Draskóczy István és Pifkó Péter „A társadalmi kapcsolatok Bajóton az 1828 -1869 közötti években” c. felszólalásában az Esztergom megyei bányavidékhez kapcsolódó település telkesgazdái és a zsellérek közötti házassági, rokonsági kapcsolatokat vizsgálták. A szerzők felhasználták többek között az 1828. évi országos összeírás, illetve az 1869. évi népszámlálás adatait is. Az előadásból érződött, hogy a kutatás e területeken még járatlan úton halad, de eredményeit éppen ezért tanulságosnak, a kutatást pedig követésre méltónak tarthatjuk. Blázy Árpád „Az 1855. évi kolerajárvány hatása Zala megye lakosságára” c. hozzászólásában a súlyos áldozatokat követelő járvány keletkezéséről, terjedéséről, lefolyásáról, a védelmi intézkedésekről hallottunk. Az előadó rámutatott arra, hogy a zárlat hiánya a járványt fokozta: az főleg az utak menti településeken pusztított. Véleménye szerint a folyók, a patakok semmiképpen sem te ijeszthették a járványt, hiszen a betegség a vizek folyásával ellentétes irányban terjedt. A járvány áldozatait az alsóbb néposztályok köréből szedte., Lőrinc Péter „A Bánát agrárstruktúrája a 19. században” c. felszólalása elején Torontál és Temes megyékre szűkítette le azt a területet, melynek kérdéseiről szólni kíván, és nem vette tekintetbe a Krassó—Szörény, valamint Arad megyei területeket. Az előadó többek között kifejtette, hogy a Bánság nemcsak ma, de 1918 előtt sem alkotott egységet, s a tarka nemzeti struktúra mellett a földbirtokviszonyok változatossága is jellemezte. Vanek Siftár „A cigányok letelepedése a Mura vidékén” c. előadásában történetileg vázolta fel e népcsoport szétszóródását Európában. Több adatot sorolt fel, melyekkel bizonyította, hogy a Balkánon, Délkelet-Európában, a Duna-medencében már a középkor folyamán népes cigány lakosság élt. Ezután rámutatott tarthatatlan helyzetükre, mert szinte minden országban az üldözés volt az osztályrészük. Az újkori fejlődés folyamán az uralkodó nemzetbe a cigányság már nem tudott asszimilálódni, ellentétben a középkorral, amikor ez még diszkrimináció nélkül végbemehetett. Az újkori fejlődés folyamán a „polgári” lakosság és a cigányság között a társadalmi különbségek egyre nőttek. Az előadó megemlítette, hogy a cigányokat jelenleg Jugoszláviában nemzeti kisebbségként kezelik. A várostörténeti szekciót Eperjessy Géza vezette. Bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy 1849-cel a dunántúli városfejlődésben új szakasz kezdődik. Ebben a kereskedelmi tőkének volt jelentősebb szerepe. Győr, Pécs, Székesfehérvár, Sopron, Szombathely, Kaposvár fejlődése ebből a szempontból értékelendő. E városokban nőtt a lakosság, a kereskedelmi tőke egy része átáramlott az iparba, ami az ipari fejlődést kibontakoztatta és továbblendítette. Viszont Nyugat-Magyarországon néhány város fejlődése, pl. Kismartoné, Rüszté, Kőszegé stb. a fentebb említettek hiányában lelassult.
