Századok – 1979
Beszámoló - Beszámoló a magyar–NDK történész vegyesbizottság debreceni üléséről (Balázs Ilona) 1084/VI
1092 BESZÁMOLÓ támadásával. Az uralkodó körök attól is tartottak — állapította meg Pätzold — , hogy a náci pártot szétveti a szociális demagógia, s így kétségessé válhat, hogy képes lesz-e az egész imperialista rendszer tömegbázisának magját képezni. 1932-ben elérte tömegbefolyásának csúcsát. Vezetőit célszerűnek látszott hatalomra juttatni, még mielőtt a párt belső ellentétei következtében visszaesik, ami a rendszer bázisának megingását jelentette volna. A referáló végül kiemelte a náci párt táborának igen erős szervezettségét, valamint azt, hogy az igazi munkásság alapjában véve immunis a náci szervezkedéssel szemben. Az 1932-es választásokon nyilvánvalóvá vált: a fasiszta párt elérte a csúcsot, és a monopolköröknek vállalniuk kell az esetleges rizikót. Pätzold végül felhívta a figyelmet a fasiszta diktatúra konszolidálódás! folyamata vizsgálatának fontosságára, amely azt kutatja, milyen úton jutott el a náci párt „monopol” pozíciójáig. Ormos Mária és Incze Miklós korreferátuma Incze Miklós előadásában hangzott el. Címe: „A közép-európai fasiszta államrendszerek típusairól a két világháború között”. Fő kérdésük: hogyan viszonyult a közép-európai újtípusú államrendszer mint az általános modell különös kategóriája az általánoshoz, és milyen egyedi színeket öltött ezen belül az egyesben, egy-egy konkrét állam esetében. A modell — a német fasizmus — statikus struktúrája így összegezhető: az állam vezetését új réteg, a fasiszta eszmék letéteményese szerzi meg (a politikai váltás többszörös kompromisszum eredménye). A végrehajtó hatalom abszorbeálja az állam minden tevékenységét. A törvényhozó testületek minden valóságos szerepe megszűnik. Az állami elv a vezér személyében ölt testet. A közéletből eltűnnek a társadalmi osztályok külön képviseletei, megszűnik az alkotmányosság, a fegyveres erőszakszervezet nyeri el a legfontosabb posztot. Új jelenség a lakosság tervszerű manipulálása (irracionális ideológia, kollektivista és szelektív nacionalizmus, gazdasági eszközök felhasználása). E náci típusú modell minden vonatkozásában dinamikus. Dinamizmusában legfontosabb kritérium a társadalmi erők önálló mozgásának lényeges korlátozása és az osztályok feletti látszólagos nemzeti egység kialakítására való törekvés. Ideológiai vonalon a fennsőbbség tudatának elmélyítése, s ellenpólus képzése a baloldal, a nem asszimilált és asszimilálható kisebbségekkel szemben. Incze Miklós a továbbiakban megvizsgálta, hogy miként viszonyult ehhez a rendszerhez Magyarország, Lengyelország és Ausztria (az eltérő regionális sajátosságok miatt nem vonta be az összehasonlításba a Baltikum és a Balkán országait). Az érintett országok a Németországhoz viszonyított fejlődésben az iparosodás és a gazdasági mechanizáltság területén elmaradottabbak, urbanizáltság! fokuk csekélyebb, polgári rétegük erőtlenebb, paraszti-kispolgári jellegük határozottabb, mezőgazdaságuk egészében archaikusabb. E strukturális eltérések a közép-európai új, diktatórikus rendszer vonatkozásaiban módosulásokat eredményeznek. A fasiszta csoport és vezető magja számszerűen kisebb politikai potenciált képviselt, urbanizáltsága újabb keletű, gondolkodási formáiban konzervatívabb. Politikai kompromisszuma nem vezetett az etatizmus kiteljesedésére, a törvényhozás hagyományos elemei megmaradtak. A fasiszta vezér típusa ezekben az államokban a modern diktátor szerepét inkább patriarchális, mint mitikus módon tölti be. Az új diktatórikus rendszerek zártsága a politikában nem válik teljessé, önfejlődés útján nem alakul ki egypárt-rendszer, viszont a dolgozó osztályok politikai hatékonyságát lényegében kiiktatják. Ideológiájuk kevésbé következetes, nacionalizmusuk kevésbé expanzív. E rendszerek nem válnak dinamikussá, a fasizmus konzervatív válfaját képviselik.
