Századok – 1979
Közlemények - Bollók János: A Thonuzoba-legenda történelmi hitele 97/I
A THONUZOBA-LEGENDA TÖRTÉNELMI HITELE 105 et noluit esse Christianus et multa adversa fecerat sancto regi Stephano, quamvis fuisset ex cognatione matris sue.39 Vagyis a legyőzött Gyula nemcsak keresztény nem akart lenni,40 hanem politikai vonatkozásban is sok mindent tett István ellen, ám a király ennek ellenére sem büntette halállal. Márpedig Anonymus szemében Gyulának és Istvánhoz fűződő rokonsága nem enyhítő, hanem súlyosbító körülménynek számít, (quamvis 1) 39E. Szentpétery: SRH 1., 27. 69, 4-8. 40 Az erdélyi Gyula esetében azonban inkább csak a római kereszténység felvételének megtagadásáról lehetett szó. Györffy Gy.: i. m. 95-96. 4 1 Tisztában vagyok vele, hogy a baptizando (gerundium ablativus) értelmezése nem egyszerű. Az bizonyos, hogy causalis jelentése van, és ennyiben használata teljesen szabályos. A probléma az, hogy a szövegösszefüggésbe visszaható jelentés kívánkoznék, ’megkeresztelkedésük révén’; a baptizare ige activumának azonban soha sincs medialis jelentésee, {Thesaurus . . . IL 1720-1721.), olyannyira nincs, hogy a Vulgata az igének valamennyi görög medialis alakját következetesen passivummal fordítja:„avaoTcd; ратттсоас кас dnoXovaat ras apapria^ oov” exsurge et baptizare et ablue peccata tua. (Acta, 22, 16.) Számunkra nem jelenthet megoldást az sem, hogy a késői és a vulgáris latinban a gerundium ablativusának alkalmazása jelentős eltérést mutat a klasszikus latinhoz képest, teret hódít a participium imperfectum rovására, sőt a vulgáris latinban ezzel egyenértékűvé válik. (J. B. Hofmann - A. Szantyr: Lateinische Syntax und Stilistik. München. 1965. 379-380.) Mivel más kéziratvariáns nincs, így csak egy megoldást tudok adni: a baptizando -ot elliptikus szerkezetként kell értelmeznünk: baptizando ti. eos; ’megkeresztelésük révén, a keresztség révén’, aminek értelme ugyanaz, csak szemlélete más. A baptizatus helyett az erőltetettebb baptizando használatát Anonymusnak talán a stíluskényszer diktálhatta: nem akarta megtörni a homoeoteleutonok sorát. 42Pais Dezső,fordításában grammatikailag tulajdonképpen helyesen oldotta meg a problémát: ,Jgy hát temetkezett élve feleségével Abád révbe”: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról (szerk. Györffy Gy.) Bp. 1975. 181. 43 Aeneis, II. 265. Ezek azonban csak általánosságokban mozgó feltételezések, és összességükben sem perdöntő érvényűek. Ezeknél sokkal nyomosabb, részben nyelvi, részben más természetű érvek szólnak Anonymus előadásának hagyományos értelmezése ellen. 1. Ha a sepultus est logikai alanyán Istvánt értjük, és az wf-tal bevezetett mellékmondatot finalisnak értelmezzük (ami egyedüli lehetőségként kínálkozik), akkor István Thonuzobát és feleségét azért temettette el élve, hogy ne üdvözölhessenek, azaz: „nehogy a keresztség révén ő maga és felesége Krisztussal együtt mindörökké éljen” Ez azonban dogmatikai képtelenség: István részéről egy ilyen tett szembeszegülés lett volna „Isten egyetemes üdvözítő akaratával”. A valóságtól függetlenül, a magyarságot keresztény hitre térítő, akkor már rég szentként tisztelt királyról középkori keresztény szerző, aki egyben magister is volt, ilyesmit aligha állíthatott. 41 2. Ha Thonuzoba megátalkodottságának következménye lett volna az élve eltemetés, a noluit esse Christianus után okhatározói, vagy következtető kötőszónak kellene állnia, ehelyett azonban az ellentétes séd szerepel. Márpedig tagadó mondat után a séd kötőszóval bevezetett ellentétes mondat mindig az előző tagmondatban tagadott tény pozitív kifejtését tartalmazza. (Nem akart keresztény lenni, hanem pogány akart maradni.) 3. Harmadik lehetőség volna az, hogy a sepultus est passzív igealakot medialis jelentésűnek fogjuk fel, vagyis ’eltemetkezett.’ A sepelio passzívumának — bár nagyon ritkán — valóban van ilyen jelentése; ennek talán legismertebb példája a Vergiliusnál található somno vinoque sepultam kifejezés Ebben az esetben, ha az igét konkrét 42 43
