Századok – 1979
Beszámoló - Beszámoló a magyar–NDK történész vegyesbizottság debreceni üléséről (Balázs Ilona) 1084/VI
BESZÁMOLÓ 1089 Kurt Gossweiler „A fasiszta mozgalmak eredete, funkciója és sikerük feltétele” című referátumában két kérdéskörrel foglalkozott: 1. A fasizmus kialakulásának fő feltételei. 2. A fasiszta mozgalmak tömegmozgalommá történő fejlődésének körülményei. Bevezetésében rámutatott, hogy mi magunk zárjuk el magunk előtt a fasizmus természetének megismeréséhez vezető utat, ha azt csak a kapitalizmus általános válságának produktumaként értelmezzük. A fasizmus általában, és különösképpen a német fasizmus a harmincas évek kezdetén nem az imperialista burzsoázia védekezési eszköze volt a forradalmi mozgalmakkal szemben (mint közvetlenül az első világháború után), hanem a saját munkásosztály, ill. a Szovjetunió ellen készülő támadás eszköze. Leszögezte, hogy a fasizmus az imperializmus természetéből következő belső kényszer legmagasabb foka, amely a demokrácia mellőzésére és a finánctőke korlátlan diktatúrájának létrehozására irányul. Az általános krízis nem lendít az imperializmus demokrácia-ellenességén, de összegzi azt, miközben a munkásmozgalom elnyomására irányuló törekvést annak megsemmisítési törekvésévé fokozza. Ezután szólt arról a gyűjteményes kötetről, amelyet az NDK Tudományos Akadémiájának Történettudományi Intézete a fasizmus problematikájáról állított össze, amelynek szerzői: Wolfgang Ruge, Joachim Petzold és Kurt Gossweiler. Az említettek azzal a problémával foglalkoznak, hogy a német fasiszták milyen osztályokból és rétegekből „toborozták” tömegbázisukat, milyen eredménnyel és milyen következményekkel. Mindhárman arra az eredményre jutottak, hogy a fasiszták eredetileg a munkásosztályt vették célba. (Gossweiler tanulmányában rámutatott, hogy az olasz fasiszta mozgalom kialakulása idején arra törekedett, hogy az olasz munkásokat elszakítsa a Szocialista Párttól, és megnyerje őket a fasizmus számára.) A kutatások legfontosabb, egybehangzó megállapítása, hogy az NSDAP nem mint kispolgári párt jött létre, hanem kezdettől fogva a nagyburzsoázia köreinek képviselői által támogatott és irányított szervezet volt, amelynek eredetileg azt a speciális feladatot szánták, hogy nacionalizálja a német munkásságot, ill. egyidejűleg harcoljon a munkásmozgalom ellen. Abban is megegyeztek, hogy a német fasizmus nem tudott ezeknek az elvárásoknak eleget tenni. A tömegmozgalom, amelyet a „német monopolkapitalizmus rendelkezésére tudott bocsátani, túlnyomórészt a kispolgárság soraiból táplálkozott a tradicionális polgári pártok rovására”. Nézetkülönbség tapasztalható a három szerző között a fasiszta propaganda irányát illetően, Gossweilernek az a véleménye, hogy a német monopolburzsoázia leg re akciósabbjai, akik az NSDAP-t támogatták, a Weimari Köztársaság idején fő feladatuknak a „marxista frontba történő behatolást” - tekintették. (KPD, SPD) Ruge szerint az említett nagypolgári körök már 1921-22-ben meggyőződtek a munkások körében kifejtett tevékenységük sikertelenségéről, és ezért tömegbázisuk kialakítása érdekében áttértek a kispolgárság és a proletariátus peremterületein végzett agitációra. Petzold nézete szerint a fasiszták éppúgy, mint a támogatóik, kezdettől fogva olyan munkások megnyerésére törekedtek, akik társadalmi és ideológiai tekintetben a kézművesek és munkások kozott húzható határvonalon helyezkedtek el. Az első fasiszta kormányzatot mégsem olyan országban hozták létre, ahol már a háború alatt léteztek a fasiszta mozgalmak előfutárjai, hanem Magyarországon, a magyar Tanácsköztársaság leverése után. Ezt a diktatúrát nem a fasiszta tömegmozgalom segítségével vezették be, hanem bel- és külföldi csapatok baj one ttje ivei — állapította meg Gossweiler. Magyarországón a háború végéig hiányzott a fasiszta mozgalmak egy igen
