Századok – 1979
Közlemények - Bollók János: A Thonuzoba-legenda történelmi hitele 97/I
104 BOLLÓK JÁNOS (A Tatun nemzetség nevének etimológiája Szegfű részéről viszont olyan önkényes szövegjavításon alapul, amit semmi nem indokol, filológiailag elfogadhatatlan, nem beszélve arról, hogy az adott etimológia-sor nyelvtörténeti szempontból is abszurd.) A felsorolt érvek alapján Szegfű koncepciójának sem alaptételeit, sem következtetéseit nem tehetem magamévá, így annak taglalásába sem bocsátkozom, hogy az Álmos-mondában szereplő Emese milyen megfontolások alapján válhatott egyrészt ’vaddisznó-any á ’-vá, Thonuzoba lányává, Vazul feleségévé, s ennek kapcsán Thonuzoba Szent Imre gyilkosává, vagy hogy a mondából hogyan lett az Árpád-ház Vazul ágának eredetmondája. Elméletéről csak azt mondhatom, amit ő maga fogalmazott meg feltételesen tanulmányának záró sorában: se non é verő, é ben trovato. HL Visszatérve a bevezetőben elmondottakra, történészeink a Thonuzobára vonatkozó Anonymus-helyet a besenyő nemzetségfő élve eltemetésének, esetleg rituális öngyilkosságának36 értelmezték, elfogadva azt az Anonymusból kiolvasni vélt indokolást, hogy mindez Thonuzoba pogány megátalkodottságának következménye volt. A textus ilyen értelmezésének helyességét azonban több megfontolás eleve kétségessé teszi. 36A legmesszebbre ebben a vonatkozásban Képes Géza ment el, aki fantáziáját szabadjára engedve, s magát Anonymust is figyelmen kívül hagyva, öngyilkosok tömegével népesítette be a Tisza partját: „Ma is mindig mély megdöbbenéssel olvasom a besenyő Thonuzoba és házanépe !) nomád harakirijének történetét Béla jegyzőjénél . . . Amikor tehát boldog István király kereszteltetni kezdte a magyarokat,Thonuzoba Obád révnél feleségével és minden szolgájával (2 !) együtt elevenen eltemettette magát G !) tiltakozásul az új, idegen életforma felvétele ellen. No, erről igazán énekeltek az egykorú regösök, nem kétséges, hogy Istvánnak vagy Thonuzobának dicsőségére-e.” ItK, 1964, 185. Bennünket inkább Képes G. „nagyvonalúsága’’ döbbent meg. 37Závodszky L.: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai, Bp. 1904. 46, 15 3. 38Horváth J.: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái, Bp. 1954. 144-145. 1. Ha István így járt volna el, ellentétbe került volna saját törvény könyvével, ami az ennél súlyosabb esetekben is tiltotta a vendettát. Még ha valaki a király életére tört, annak is csak személy szerint kellett bűnhődnie, a büntetés alól gyermekei mentesültek.3 7 2. Ellentmondana ez az Istvánra vonatkozó hagyomány egészének. Istvánnak a szent, kegyes uralkodóvá való átformálása a Legenda maiorban már megtörtént; a Legenda minor (1109) nyersebb, bár esetleg hitelesebb István-képe dinasztikus, sőt aktuálpolitikai érdekeket szolgált (Álmos megvakítása), ám a még ugyancsak Kálmán- kori Hartvik-legenda már enyhíteni igyekezett a Legenda minor ilyen jellegű kitételeit,3 8 s egyben szentesítette a középkori magyar történelmi tudatnak az első szent királyról alkotott képét. Nem valószínű, hogy Anonymus egy évszázad múltán változtatni kívánt volna ezen a hagyományon. 3. Ez a büntetésmód sem a korabeli Európából, sem pedig a magyarság vagy a rokon népek köréből nem ismeretes — de nem tudunk efféle rituális öngyilkosságról sem. 4. Nem támasztja alá ezt az értelmezést maga a Gesta sem. Tanulságos ellenpéldaként kínálkozik viszont az erdélyi Gyula legyőzéséről szóló rész egyik mozzanata: Sanctus rex Stephanus subiugavit sibi terram Ultrasilvanam, et ipsum Geulam vinctum in Hungáriám duxit et per omnes dies vite sue carceratum tenuit eo quod in fide esset vanus
