Századok – 1979
Beszámoló - A Thököly-felkelés a magyar és az európai történelemben. Beszámoló a hajdúszoboszlói tudományos konferenciáról (Zachar József) 1069/VI
BESZÁMOLÓ 1075 Habsburg-pártiak számlájára kell írni, hanem ezek értékelésénél tekintetbe kell venni a magyar uralkodó osztály túlkapásait is. Mivel a Thököly-felkelés jelszava a „pro libertate, pro justitia ” volt, ezért visszhangot váltott ki a szlovákok körében is. A felkelés előkészítésével kapcsolatban még sok tisztázatlan kérdés van, így a protestáns értelmiség, elsősorban az evangélikus papság szerepe; a protestantizmussal szembeni diszkrimináció ugyanis egyúttal a szlovákság fejlődését is akadályozta. Szlovák hajdúk és nemesek is csatlakoztak a felkeléshez, sőt Thökölyt 1683-ban „tót fejedelem” címmel is illették. Ez a csatlakozás a szabad királyi városokban a német elemmel szemben a szlovákot erősítette. Nem vált azonban egyöntetűvé a csatlakozás, Thököly seregeinek fellépése ellenkező hatást is keltett, különösen a szlovák katolikusokat taszította a nemegyszer brutális fellépés, mint amilyen például Nagyszombat felégetése volt. Thökölynek így nemegyszer fel kellett lépnie seregei és az azokhoz csatlakozottak megfékezése érdekében. A valláskérdés azonban csupán köntös volt, döntővé a rendiség és az abszolutizmus összecsapása vált. Ebből a szempontból, miként általában a rendi felkelések, a Thökölyfelkelés is „osztályszempontból több, mint problematikus” — mondotta az előadó. Péter Katalin kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa „A múlt és jelen a Thököly-felkelés ideológiájában” címmel az 1684-es manifesztumot elemezte. Kiemelte, hogy bár a Thököly-felkelés harcosai Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György ügye folytatóinak tekintették magukat, ezt a gondolatot nem tették mozgósító erővé. A manifesztum is Wesselényi Ferenc és Lippay György hősiességét állította a középpontba, mellette az összeesküvés miatt kivégzettek nevét említette, kivéve Bónis Ferencét. A birtokos nemesség ugyanis jobb érvet nem találhatott volna, mint hogy egy nádor és egy katolikus érsek döntött a török szövetség mellett, és ehhez az irányvételhez tekintélyes főurak csatlakoztak. Ez válhatott mozgósító erővé, az erdélyi fejedelmek példája magától értetődő hagyomány volt. Varga Imre kandidátus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa „Thököly alakja a korabeli költészet tükrében” címmel tartott korreferátumot. Kiemelte, hogy Thököly Imre a legkülönbözőbb irodalmi alkotások szereplője hol a kereszténység ellenségeként, hol a szabadság bajnokaként. Elemzésében a magyar művek közül kitért Szentpáli Ferenc 1680-ban kelt gúnyversére, a Thököly haditanácsa című 1681-es verses pamfletre, egy 1682-ben született, Thökölynek a budai pasánál tett látogatásáról szóló latin költeményre, tábori papjának Kassa 1682-es elfoglalásakor mondott és kiadott beszédére, Gyöngyössy István Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága című 1683-as elbeszélő költeményére, az 1683-as Bécs alatti vereséget és 1685-ös elfogatását követő gúnyversekre, végül egy 1692 előtti, a bujdosásáról szóló fiktív levélre. Petneki Áron, az MTA Történet tudományi Intézetének tudományos munkatársa „Splendor Thökölyanus ” címmel Thököly környezetéről tartott korreferátumot. Megkülönböztette az apja mellett töltött gyermekkort, az Erdélybe való menekülését követő éveket és a felkelés élén betöltött fejedelmi szakaszt, és így részletezte, milyen társadalmi rétegekből származó személyek és milyen anyagi kultúra vette körül Thököly Imrét. Október 3-án a konferencia Benda Kálmán kandidátus, az MTA Történettudományi Intézete tudományos főmunkatársának elnökletével a külpolitikai kérdések vizsgálatával folytatta munkáját. Köpeczi Béla akadémikus A „Thököly-felkelés a korabeli Európában” című előadása bevezetőjében felidézte a wesztfáliai békét követő új hatalmi viszonyokat,
