Századok – 1979
Figyelő - Pazdur Jan: Az anyagi kultúra története 1052/VI
1054 FIGYELŐ vizsgálni. A két világháború közti időszakban a lengyel történészek elismerték az anyagi kultúra önálló kutatásának szükségességét. Ehhez hozzájárultak a nyugati országok technikatörténészeinek eredményei, valamint a széles körben folytatott csoportos vizsgálatok, amelyeket a Szovjetunióban V. L Lenin kezdeményezett.4 41919-ben a Szovjetunióban megalakult az „Anyagi Kultúra Történetének Állami Akadémiája”, melyet később intézetté alakított át. Hasonló vizsgálatok szükségességét Lengyelországban a gazdaságtörténet élvonalbeli képviselője, Jan Rutkowski (1886 —1949) indokolta meg. Elismerte a marxista történeti módszer előnyeit, és remélte, hogy a termeléssel, szállítással, cserével és fogyasztással kapcsolatos változások, mint az anyagi kultúra tárgykörének kutatása, nagy előnyöket jelent a tudomány számára. Az ilyen vizsgálatok megszervezésére azonban már csak a II. világháború után került sor. Szervezeti döntések Az adott tárgykörben folytatandó szervezett kutatások megkezdésére a megfelelő körülményeket a Lengyel Tudományos Akadémia tudományos titkárságának és a Lengyel Népköztársaság elnöki tanácsának döntése biztosította, melyben életre hívták az Anyagi Kultúra Történetének Intézetét. Ezt a döntést 1953-ban hozták meg, de a gyakorlati tevékenység csak 1954 elején kezdődött meg. A kutatási terület igen széles volt. Kronológiai szempontból átfogta a múltat az őstörténettől napjainkig, tematikus szempontból pedig a társadalmi-politikai élet ún. anyagi bázisának egész problematikáját. Emiatt az intézet kénytelen volt több tudományág együttműködésének elvét megvalósítani, hogy programját realizálhassa. Ez a szervezeti felépítésben nyert kifejezést, amely figyelembe vette az intézetben integrált tudományágak összességét. Négy ilyen volt: őskori régészet, néprajz, ókori régészet és a közép- és újkori anyagi kultúra története. Míg a régészek és néprajzosok kollektívái csak erejük egy részével kapcsolódtak be a közös programba foglalt kutatásokba, igyekezvén figyelembe venni a kultúijelenségek egészét, amelyet éppen a régészet és néprajz tudományos műhelyére jellemző módszerekkel lehetett feltárni, addig az anyagi kultúra történészei, kezdeti felkészülési hiányosságaik ellenére (miután leggyakrabban gazdaságtörténeti előképzéssel rendelkeztek), teljes egészében az új problematikának szentelték magukat. Mindenekelőtt a terepen folytatott kutatások és a reáliák mint kultúrdokumentumok módszereit sajátították el. összekapcsolva a hagyományos írott, térképészeti és ikonográfiái forrásokkal, ez nagyobb megismerési lehetőségeket adott. 1966-ig az intézet a lengyel állam kezdeti időszakának kutatására koncentrált, a millennium évfordulójához kapcsolódva. Ez az ünnepség sok lehetőséget adott a különféle tudományágak képviselőinek, hogy érdeklődésüket közös témára összpontosítsák. A feladatok legnagyobb terhe a régészeken nyugodott, ezért vette át az intézet vezetését Witold Hensel, a poznani egyetemen Josef Kostrzewski tanítványa, aki a koraközépkori szlávság történetének specialistája. A közép- és újkor anyagi kultúrájával foglalkozó csoporton belül kisebb, ún. problémakör-csoportok jöttek létre, amelyeknek feladata volt a szondázs-vizsgálatok folytatása, az ország más intézményeiben analóg munkára való inspirálás, ezeknek a
