Századok – 1979
Figyelő - Pazdur Jan: Az anyagi kultúra története 1052/VI
FIGYELŐ 1055 munkáknak a koordinálása és az eredmények szisztematikus publikálása egy későbbi monografikus szintézis számára. E kisebb csoportok közül az egyik a falusi gazdaság kérdésével foglalkozott, kettő kiválasztott iparágakkal (bányászat, kohászat, szövőipar, üvegipar, kerámia és építőipar), egy pedig a települések és a közlekedés kérdéseivel. Л technikai segítséget két más alcsoport biztosította, amely kérdőíves felméréseket végzett, és információkat gyűjtött az írott és ikonográfiái forrásokról. Ezeknek a problémakörcsoportoknak a létszáma nem volt nagy, 4—7 személyt számlált, és az egész csoport a különböző évek folyamán 30 és 40 fő között ingadozott. Gazdaságtörténészeken kívül helyet kaptak technikai, régészeti és művészettörténeti előképzettségű személyek is. Ez a sokszínű összetétel nagyfokú mobilitást biztosított az egész csoportnak az együttműködés létrehozásában. Kezdettől fogva világos volt ugyanis, hogy az anyagi kultúra történetének kutatását nem lehet monopolizálni, inkább minél szélesebb kört kell számára biztosítani. A legtöbbet ígérő partnerek a különféle helyi és körzeti múzeumokban dolgozó szakemberek voltak. Nekik nagyobb lehetőségük volt hozzájutni nagyszámú, eddig ismeretlen emlékanyaghoz, amelynek kihasználása új perspektívákat nyújtott a tudományos megállapítások számára. Ellentmondások - tudományág, kutatási irányzat vagy probléma? Az intézetet létrehozó szervezeti döntés meghozatalához indoklás is kellett. Legelsősorban meg kellett hatáiozni az anyagi kultúra történetének fogalmát, kutatási területét körül kellett határolni, és kapcsolatát megállapítani az eddig művelt tudományokkal, különösen azokkal, amelyeket integrálni szándékoztak új, közös jelszó alatt. Ezt Kazimierz Majewski, a Lengyel Tudományos Akadémia tagja, a varsói egyetem mediterrán régészeti professzora végezte el. Argumentációjának kitűnő ideológiai irányt adott. Hivatkozva a marxizmus klasszikusaira, de a hasonló tudományos kezdeményezésekre is a nyugati országokban és a Szovjetunióban, megállapította, hogy az anyagi kultúra története olyan tudományág, amelynek különböző céljai, területei és kutatási módszerei vannak. A kutatási területet így határozta meg: „a termelés, csere, elosztás és fogyasztás társadalmi-technikai oldala”, amin egyidejűleg tárgytörténetet és az emberiség anyagi létének és munkájának történetét értette. A módszerek különbözőségét úgy tekintette, mint vezető pozíciót, amelyet az anyagi források foglaltak el az anyagi kultúra történetének tudomáhyos műhelyében.5 A kinyilatkoztatott marxista álláspont, amelyből Majewski professzor kiindult, sok ellenkező véleményt is eredményezett. Ezzel kapcsolatban 1955-ben a LTA tudományos titkársága elméleti vitát rendezett, amely elmélyítette Majewski professzor eredeti megfogalmazásait. Az ellenfelek megpróbálták megkérdőjelezni az anyagi kultúra történetének mint tudományágnak az önállóságát. Elsősorban az ideológiai célok felsőbbségét támadták a kutatási programban. Kimutatták, hogy a már létező tudományágak tökéletesen kielégítik az anyagi kultúra történetének kutatási szükségleteit. Azt is ellenezték, hogy az anyagi természetű források mértékadóak lennének minden egyéb más történeti diszciplínának, az egy régészet kivételével. Megegyeztek viszont abban, hogy *K. Majewski: Historia Kultury materialnej (Az anyagi kultúra története). = Kwartalnik HKM 1. évf. 1953. 3-24. 1.
