Századok – 1979
Figyelő - Pazdur Jan: Az anyagi kultúra története 1052/VI
FIGYELŐ 1053 úgynevezett szellemi terméket értette, viszont az általános kultúrörökséget, a használati célú tárgyakban realizált munkaeredményeket is beleértve, civilizációnak nevezte el.1 1 Humboldt: Kultúra i cywilizacja (Kultúra és civilizáció.) Lublin, 1937. 126.1. 2W. Jastrzebowski összegyűjtött munkáinak kiadása Varsóban jelent meg 1872-ben, ezen belül az 1857-ben publikált tanulmány újrakiadása is „Rys ergonomii czyli nauka о pracy ” (Az ergonómia vagyis munkatudomány leírása) címmel. 3S Czarnowski tudományos életművét 5 kötetben gyűjtötték össze és Varsóban adták ki 1956-ban. Ez a megkülönböztetés Németországon és Ausztrián kívül kevés helyen szerzett polgárjogot. Mégis kezdetét jelentette a kultúra egyetemleges felfogásának. A kultúra elkülönített területeinek körülhatárolásában további eredményeket ért el a 19. század régészete és néprajza. A régészet olyan kultúraelméleteket állított fel, amely az anyagi tárgyak mint dokumentumok interpretációján alapult. A régészek a tárgyak tömegéből, formájából és elhelyezkedéséből nemcsak azok használati funkcióit olvasták ki, hanem társadalmi viszonyokat, sőt a hiedelmek és szokások világából számos fogalmat is; ennek nyomán megállapították, hogy nincs határozott választóvonal a kultúra termékei között. A régészeti kutatások napfényre hozták a kultúremlékek tömegességét is és azok kapcsolatát egész társadalmi csoportok alkotó munkájával. Ennek nyomán újraértékelték azt a mítoszt, amely szerint a kultúrát a gazdag, művelt, vagy hatalmat gyakorló elit teremtette, míg a többi ember feladata a lét körülményeinek anyagi biztosítását célzó munka volt. Ezekhez az eredményekhez kapcsolódtak a szociológusok és a néprajzosok is, akik a kultúrtörténetben tudományos indoklást kerestek a társadalmi szerkezet aktuális viszonyainak értékeléséhez, nagy szolgálatot tettek a kultúra körébe vágó problémák elrendezésében. A lengyel tudomány gyorsan magáévá tette az ez irányú nemzetközi kutatások eredményeit. Közvetve saját nemzetének szolgálva, amely a 19. században meg volt fosztva állami lététől, a lengyel tudomány különösen érdekelt volt a néprajzi kutatásokban. Ezek a haladó emberek meggyőződése szerint az internacionalizmushoz és a demokratizmushoz vezettek. Ezért lehet megemlíteni a kultúrtörténet legújabb eredményeihez való felzárkózás mellett a lengyel tudósok eredeti elméleti megfogalmazásait és következtetéseit is. A kultúrtörténet szervezett kutatási programjának genealógiájához három lengyel név kapcsolódik. E három név három egymást követő nemzedéket képvisel a 19. és 20. században. Wojciech Jastrzebowski (1799-1882), a mai Varsó egyik kerületét alkotó egykori Marymont helység mezőgazdasági főiskolájának professzora, néhány tanulmányt publikált az ergonómia területéről, amelyben tudományos módon meghatározta azokat az elveket, amelyek a munka megszervezésénél szükségesek, hogy az embert megvédjék az automatizáció egyhangúságától, és céltudatos erőfeszítésének a legnagyobb hatékonyságát biztosítsák. Jastrzebowski tanulmányaiban önmagát a munkában való teljes fizikai és pszichikai részvétel hívének vallotta.2 Ebből a szempontból megelőzte a következő generáció, a pozitivizmus korának kultúrteoretikusait is. Jastrzebowski gondolatainak legkiválóbb folytatója Lengyel or szagban Stefan Czarnowski volt (1879—1937).3 Határozottan azt vallotta, hogy a kultúrának két formája van: anyagi és szellemi, és -annak a kifejezésnek adott hangot, hogy ezek egy és ugyanazon objektív valóságnak két oldalát képezik, s amelyeket külön, műhelyszempontok szerint lehet 7*
