Századok – 1979
Figyelő - Pazdur Jan: Az anyagi kultúra története 1052/VI
FIGYELŐ Jan Pazdur: AZ ANYAGI KULTÚRA TÖRTÉNETE A Lengyel Tudományos Akadémia Anyagi Kultúra Intézetének 25 éves tapasztalatai (1945—1978) Egy kis genealógia A tárgyakat használhatóságuk szerint a kultúra termékének csak igen sokára ismerték el. Ezt az a szokás határozta meg, hogy a használati tárgyak értékét gazdasági kategóriákban fejezték ki. Amit pénzre át lehetett számítani, annak olyan tulajdonságokkal kellett rendelkeznie — a készítő szándéka szerint —, hogy a tárgy alkalmas legyen eladásra. Ez elsősorban a munkaeszközöket érintette. Előnyük a használhatóság volt, amely a dolgozó osztályok által összegyűjtött tapasztalatokon alapult. A feudalizmus korában ez az osztály — az általánossá vált nézet szerint — a kultúra áldásaiból passzív módon sok mindent felhasznált. Kötelessége a munka volt. El volt zárva azonban a kultúrára való tevékeny hatástól. Ezért sem a szerszámok, sem más, munkából származó termékek, amelyeknek gyakorlati használata volt, mint a bútorok, edények, ruházat, élelmiszerek, ékszerek, különféle személyes apróságok, nem számítottak a kultúijavak közé. Sok efféle tárgynál a használhatósági előnyök művészi formával párosultak. Az alkotó ilyen „többletbefektetése” továbbra is egyfajta árureklámnak számított, mely a keresletet biztosította. Csak a nagy francia polgári forradalom és a 18. századi angol ipari forradalom óta kezdtek megváltozni a munkáról vallott nézetek, s ennek nyomában megjelentek az első jelei annak, hogy a gazdaságilag hasznos tevékenységet a kultúra részének ismerjék el. Mint kiragadott mintapéldát kell említenünk a Conservatoire des arts et Métiers megalapítását Párizsban 1794-ben. Ebben az időben kezdtek a feltalálóknak díjakat, rendjeleket, és általában megtiszteltetést adni. Ekkor kezdtek ipari kiállításokat rendezni, s magasztalni azokat az embereket, akik hozzájárultak a használati tárgyak megsokszorozásához és jobbá tételéhez. A kultúijavakra vonatkozó nézetek megváltoztatására döntő hatást gyakoroltak a gépek. Az emberi erőt helyettesítették, és a tárgyak előállításának vagy szállításának lehetőségét megsokszorozták. Ennek a szerepnek a hatása alatt a mechanikusok elterjesztették a géperő átszámítását az emberi erőre, a fizikusok és más természettudósok az ember felépítésében a géphez való hasonlóságot látták. Jóllehet, ezekhez a látszólagos analógiákhoz hiányzott a tudományos megalapozás, mégis tartós nyomot hagyott a romantika korának irodalmi parafrázisaiban és a szociológusok és közgazdászok állításaiban a kultúráról és a dolgozó tömegek szerepéről a kultúra fejlődésében. Az első egyike, akit foglalkoztatott az anyagi javak helye a kultúra fogalmában, Wilhelm Humboldt volt (1767-1835). ö kompromisszumos terminológiai megoldást javasolt. A kultúra fogalmán, a korábbi századok gyakorlatának megfelelően, csak az
