Századok – 1979
Közlemények - Bollók János: A Thonuzoba-legenda történelmi hitele 97/I
A THONUZOBA-LEGENDA TÖRTÉNELMI HITELE 101 rekonstruálja: „István Imrét állította a hadsereg élére. Feltételezhető, hogy ebben a minőségben Imre viselte a fővezéri tisztet a belső ellenségnek számító Ajtony és a külső támadó, IL Komád ellen viselt háborúban. E két győzelem bizonyíthatta, hogy Imre .rátermett hadvezér, s ugyanakkor élvezi a hadsereg bizalmát is. Ekkor István úgy határozott, hogy átadja hatalmát fiának. Akadályt jelenthetett azonban a hatalom átvételénél, hogy azt az ősi szokásjog alapján Vazul magának követlhette. Emellett Vazulnak három fiúgyermeke is volt, sőt házassága révén komoly katonai potenciál is állhatott mögötte. Érthető tehát, hogy István pogány házassága ürügyén (per iuvenilem lasciviam) (? ) lefogatta és Nyitra várába záratta. A Vazul-párt erre összeesküvést szőtt István és Imre meggyilkolására, Vazul kiszabadítására és a hatalom megkaparintására. Az István elleni akció, mint közismert, kudarcba fulladt, viszont Thonuzoba emberei talán éppen vadászat közben meggyilkolták Imre herceget, vagy legalábbis olyan súlyosan megsebesítették, hogy néhány nap alatt siralmas körülmények között belehalt sebeibe. A király felülkerekedvén, elkeseredésében elrendelte Vazul alkalmatlanná tételét az uralkodásra, s a megtorlást Thonuzobával és feleségével szemben; élve eltemettette a besenyő főnököt és feleségét.”1 9 1 9 Szegfű L.:i. m. 280-281. 20Horváth J.: Les genres et modéles littéraires de Janus Pannonius, Acta Litt. Acad. Scient. Hung. 14. (3-4), 1972. 253-308. Ha Szegfű koncepciója igaz, valóban módosítani kell több ponton is az István uralkodására vonatkozó nézeteinket és ismereteinket. Ám advocatus diabeliként hadd kockáztassunk meg először néhány önként adódó kérdést. Ha valóban ilyen nagyszabású összeesküvésről volt szó, hogyan lehet, hogy középkori forrásainkban — gondolok itt elsősorban az István-legen dákra, az Imre legendára, de ide sorolhatjuk krónikáinkat is — egyetlen utalás sincs erre az összeesküvésre? Kétszáz év múltán Anonymusnak mi oka lett volna arra, hogy ennyire bonyolult szimbólumrendszer mögé rejtse az összeesküvés tényét és Thonuzoba halálának okát? Ha Anonymus ennyire szubtilis, következetes és egész művén végighúzódó szimbólumrendszert dolgozott ki, hogyan követhetett el olyan durva hibát, ami egy csapásra megszünteti egész szimbólumrendszerének érvényét; hiszen annak a nemzetségnek, amelynek feje — Szegfű szerint — Thonuzoba volt, Tuhutum személyében állítólag honfoglalás kori őst kreált, ugyanakkor a besenyő nemzetségfőről félreérthetetlenül azt mondja, hogy Taksony fejedelem idején telepedett be az országba. Ám lássuk külön-külön Szegfű egyes érveit, mert állításai, amelyekre elméletét felépíti, enyhén szólva kétségesek. l .Az idézett lanus Pannonius epigrammából aligha lehet bármiféle Thonuzobamonda létére következtetni: a fraudatus flore iuventae kifejezés ugyanis nem fordítható ’ifjúsága virágában megcsalt, (ármánnyal részedett)’-nek. A fraudare ige vonzata ablativus separationis (pl. milites praeda, aliquem lucro}, s a floreA ez esetben ugyancsak ennek kell felfognunk. Köztudott az is, hogy lanus klasszikus latin nyelven írt, s hogy epigrammaköltészetének egyik legfőbb ihletője Martialis volt. 20 Ezt a kifejezést — némi módosítással — szintén Martialistól kölcsönözte, akinél két ízben is előfordul: a VIL 40. és a X. 50. epigrammájában. Az előbbi Etruscus és felesége emlékét idézi; s a költő a korán meghalt feleségről írja:
