Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
986 PALOTÁS EMIL Bizonyos gazdaságpolitikai érveket természetesen már korábban is hangoztatott a bécsi diplomácia. Újdonság volt viszont, hogy az addig csupán alkalomszerűen felbukkanó elemek a tavasz folyamán szerves osztrák—magyar kívánságlistává álltak össze, hogy Andrássyék a materiális érdekek biztosítását ez időtől nyomatékosan előtérbe állították. A szandzsák birtokolására bejelentett igényt például jellegzetes módon egyszerre indokolták hatalmi-stratégiai, valamint kereskedelempolitikai érvekkel: a déli irányú kereskedelmet és az e területen át az Égei-tengerhez vezető vasútvonalat minden idegen befolyás ellen meg kívánják védeni. Ugyanígy érveltek Makedóniával kapcsolatban. Ezen — a Vardar folyása menti — területnek Andrássy különleges szerepet szánt a San-Stefanó-i Nagybulgária megszűkítésével kapcsolatos terveiben. Bár sokat emlegette, nehéz pontosan megítélni vele kapcsolatos szándékát. Az azonban nyilatkozataiból világosan kiolvasható, hpgy az orosz befolyási övezet visszaszorítása mellett kereskedelmi és forgalmi érdekeket tartott elsősorban szem előtt. A San-Stefanó-i szerződéssel kapcsolatos érdekellentéteket egy orosz—osztrák külön megegyezés révén kiegyenlíteni törekvő cári diplomáciának március táján feltűnt, hogy Andrássy a félsziget szinte egész nyugati felére kiterjedő területi követeléseit leggyakrabban gazdasági burokba csomagolta, ill. a határmódosítások szükségességét előszeretettel gazdasági okokkal támasztotta alá. Novikov bécsi orosz nagykövet ennek alapján egy komplex — politikai és gazdasági — program meglétére következtetett.4 Feltételezése közel járt az igazsághoz, ám mindaz, amit ő és német kollégája5 az osztrákmagyar gazdasági elképzelésekről Andrássytól megtudott, csupán része volt az akkor még formálódó programnak. Március végi bécsi tárgyalásain Ignatyev szintén arról győződhetett meg, hogy a bécsi expanziós törekvések egyre erőteljesebb kontúrokat öltenek.6 4 L. Novikov 1878. március 17-i levelét Gorcsakovhoz: Oszvobozsgyenyije Bolgarii ot tureckovo iga. Dokumenti v tijoh tomah. Tom III. Moszkva, 1967. No 14. 5 Die Große Politik der Europäischen Kabinette 1871-1914. Berlin, 1924. Bd. II. Nr. 377. 6Hünigen 257 skk. Ld. még Csemov Sz. L. Misszija N. P. Ignatyeva v Venu. Voproszi isztorii SzSzSzR. Szbomyik. Moszkva, 1972. 224-244. A nemzetközi élet egymást gyorsan követő fejleményeiből a diplomáciai titkokat nem ismerők is világosan felismerték a helyzet megváltozását. A közvélemény a San- Stefanó-i szerződés közzétételével bizonyosságot nyert az orosz hódító szándékokról kerengő híresztelések valóságtartalmáról, s rögtön ez után megtudta, hogy az osztrákmagyar és az angol külpolitika sikerrel helyezkedett szembe az orosz békediktátummal és keresztülvitte, hogy a nagyhatalmak kongresszusán döntsenek véglegesen a balkáni változásokról. A tervezett berlini kongresszus híre segített Andrássynak abban, hogy 60 milliós rendkívüli hitelt kaphasson a delegációktól a „minden eshetőségre” való felkészülésre. A miniszter ez alkalommal tartott beszéde a Monarchia érdekeinek aktív megvédését ígérte. Az addigi — hivatalosan a semlegességgel indokolt, valójában látszólagos — passzivitással való szakítást a politikai közvélemény minden rétege üdvözölte. Az persze a miniszter nyilatkozataiból nem derült ki, hogy mi lesz az újonnan deklarált érdekpolitika tulajdonképpeni célja és lényege. Sokan tartottak attól, hogy a balkáni aktivitás kizárólag Boszniának az orosz előretörés kárpótlásául szolgáló megszerzésére korlátozódik majd, és ezért élesen támadták a közös kormányt.
