Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
A MONARCHIA GAZDASÁGI TÖREKVÉSEI A BALKÁNON 987 Az annexiót feltétel nélkül, elvileg elvetők és a „kényszerhelyzettel'’ kibékülni hajlandók között egy dologban kezdettől fogva határozott egyetértés mutatkozott: a balkáni aktivitásnak mindenképpen magában kell foglalnia a Monarchia gazdasági érdekeinek fokozott védelmét. A kormány külpolitikáját élesen ellenző bécsi Neue Freie Presse a San-Stefanó-i szerződést ismertetve ügy vélekedett, a fegyverek erejével kivívott orosz döntést politikai tekintetben még egy európai kongresszus sem lesz képes megváltoztatni. Ezért Ausztria sem tehet mást, mint megkísérli menteni azt, ami még egyáltalán menthető. Ez pedig az orosz győzelem bizonyára súlyos gazdasági következményének elhárítása kell, hogy legyen. A teendőkről a lapnak mindjárt kész elképzelése volt. A felvázolt terv első pontja az Al-Dunát érintette. A Dél-Besszarábiát visszaszerző Oroszország újra dunai hatalom lett, így a szabad hajózás biztosítására tényleges garanciákat kell létrehozni: a torkolatban állomásozzon egy közös európai hadiflotta, amely ellenőrzi a folyam alsó szakaszát. Célszerű lenne ezenkívül, ha az Európai Dunabizottság székhelyét Bécsbe helyeznék át. A következő a Monarchia balkáni kereskedelmét kívánta megvédeni: reális az a veszély, hogy a Balkán az orosz elzárkózó kereskedelempolitika áldozatává válik; megakadályozandó ezért, hogy a cári hatalom a maga prohibitív vámrendszeréhez csatolja Bulgáriát, Romániát s esetleg Szerbiát. Végül a lap szerint gondoskodni kell arról is, hogy a keleti vasutak az osztrák érdekekkel összehangolva építtessenek ki: mivel az összeköttetés Konstantinápoly és Szaloniki felé az új bolgár állam területén fog áthaladni, így Oroszország hatalmában áll nemcsak az, hogy saját vasútjait előbb hozza kapcsolatba a törökországival, mintsem az osztrák csatlakozás létrejönne, hanem egyáltalán a vasúthálózat csatlakozásának lehetetlenné tétele is.7 7Neue Freie Presse. Morgenblatt.. 14. März 1878. ®Hon. 1878. március 17. Amikor az osztrák nagypolgárság hangadó lapja a történelmi pillanat hatása alatt a veszélyt még gazdasági téren is elsősorban az ellenséges orosz szándékokban kereste, akkor csupán az akkori általános közhangulatnak engedett. A bécsi újság nagy érdeklődést keltett programcikkéből nem ez bizonyult maradandó értékűnek, hanem az osztrákmagyar érdekeltségek három döntő területének kijelölése. Ebben az irányban haladt tovább a magyar kormányhoz közel álló Hon hasonlóképp célmeghatározó cikke is. A pesti lap már kevésnek találta a védekezést, és azt tűzte ki célul, hogy a balkáni kereskedelmi és forgalmi viszonyok küszöbön álló újraszabályozásakor „sokkal praeponderansabb szerepet kell nyernünk, mint amilyennel eddig bírtunk”, s ennek érdekében kényszeríteni kell Romániát, Bulgáriát és Szerbiát, hogy a Monarchia kívánságait respektálja.8 Ez a követelés csakhamar általános helyeslésre talált. A Habsburg-monarchia külkereskedelmében a balkáni piac hagyományosan számottevő (bár nem döntő) szerepet játszott. Amikor a hetvenes évek derekán, tehát jóformán a keleti válsággal párhuzamosan, mélyreható gazdasági átalakulás vette kezdetét Európában, akkor ennek következményei éreztették hatásukat Ausztriában is; főként ennek tudható be, hogy a balkáni piac jelentősége sokak szemében hirtelen nagyon megnőtt. 1873-ban, tartós fellendülési szakasz után, a tőkés gazdaságot pusztító válság rázta meg. A termelés jelentősen visszaesett, és tartós depresszió következett. Nagyjából akkortájt történt az is, hogy az angol piacról az olcsó amerikai gabona kezdte kiszorítani az ott nagy keresletnek örvendő kontinentális (orosz, magyar stb.) gabonát; az utóbbi az addig gabonaexportáló 3 Századok 1979/6
