Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
RÓMAIAK ÉS VL.ACHOK NYESZTORNÄL ÉS ANONYMUSNÁL 649 azon jelenséget, a kutatóban nem kell kétségnek támadnia a tanúbizonyság hitelét illetően. Adott esetben hasonló kételyek annál kevésbé jogosak, mert az orosz évkönyv és a magyar Anonymus tanúságtétele világos megerősítéssel rendelkezik egy harmadik forrásban, egy teljesen más jellegű bizánci műben. Nikétasz Khóniatész 13. század eleji bizánci történetíró ugyanis a 12. század második felére vonatkozó esemény gyanánt elmondja, hogy a Halicsba menekülő Andronikoszt Halics határainál vlachok fogták el. Ha figyelembe vesszük — folytatja az okfejtést Koroljuk —, hogy a halicsi Rusz határai a Dunától néhány napi járóföldre északra voltak, s a bizánci határ-garnizonok is a Duna jobb partjának vonalán húzódtak, teljesen logikus feltételezni, hogy Khóniatész vlachjai a Duna bal partján laktak. így a Közép-Duna-medencében és a Duna bal partján a vlach-volohok jelenléte a 9. század végén — a 10. században és a 12. században teljesen bizonyítottnak vehető három, egymást kölcsönösen kiegészítő, de egymástól teljesen független, önálló 12-13. századi orosz, magyar és bizánci forrás tanúsága alapján. S ha mégis szükséges újból visszatérni a magyar Anonymus megfelelő szövegéhez — zárja bevezető fejtegetését Koroljuk —, az azzal magyarázható, hogy Anonymus a vlachokkal együtt említi a rejtélyes rómaiak pásztorait és a nem kevésbé rejtélyes rómaiakat mint Pannónia őslakóit a magyar foglalás előestéjén." Vajon mivel érvel Koroljuk? Az alapkérdésben, hogy Nyesztor volohjai és Anonymus vlachjai azonosak, Koroljuk mindenféle bizonyítás nélkül foglalt állást, amint már tette akkor is, amikor a nyesztori volohokat (azokat, akiket az orosz évkönyvíró szerint 898-ban a magyarok űztek el a Kárpát-medencéből) a románokkal azonosította. Akkor Anonymus igazolta Nyesztort, most pedig Nyesztor igazolja Anonymust: a mindkét szerzőnél előforduló vlach-volohok azonosok (nevük azonos), s a románokra vonatkoznak (akiket nagyon sokáig megilletett szomszédaik részéről a vlach elnevezés). Olyan eljárás ez, amely megelégszik a dolgok felszínén mutatkozó külsődleges hasonlóságok tényként való elfogadásával. Koraijuknál ezen a ponton hiába keressük az elmélyült forráskritikát. Györffy György és V. P. Susarin nyomán ismeri az Anonymus forrásértékével kapcsolatos elmarasztaló ítéleteket (maga Koroljuk írja le, hogy Anonymusnál gyakori az egykorú események, politikai viszonyok és történeti földrajzi helyzet múltba való visszavetítése, vagy hogy Anonymus gestájában jobbára hiányoznak a 9—10. század fordulójára valló etnikumok, ugyanakkor saját korának népei és államai bukkannak fel írásában a magyar honfoglalás időszakában a Kárpát-medencében100 ), de arra a kérdésre, hogy ki lehet-e zárni Györffy és Susarin nyomán Anonymust a 9-10. század fordulója fontos forrásai közül, nemmel felel. Mindazon esetekben, ahol Anonymus tudósítását független kútfők erősítik meg, ott Koroljuk szerint hitelt kell adni a névtelen jegyző gestájának (amelyet egyébként Koroljuk nem romantikus gestának, nem lovagregénynek tekint, hanem történeti-politikai publicisztikai alkotásnak).10 1 A nevek puszta egyezésén túl az egyes nevek sajátos (esetleg textusonként vagy koronként-országonként változó) jelentésének Iglói hasonló természetű gyanújának adott hangot: „vajon nem közvetlenül Anonymus volt-e a kölcsönző, mégpedig a Povesztyből? " Jelen ismereteink Koroljuk állítását igazolják: Nyesztor és Anonymus teljesen függetlenek egymástól, genetikusan semmiféle kapcsolatban nem állnak egymással. " V.D. Koroljuk: Szlavjanye, vlahi, 139-140. 10 °Uo. 146-147. 101 Uo. 147-149.
