Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
636 KRISTŐ GYULA rejtvényének megoldásában — folytatja Koroljuk — a magyar Anonymus munkája tesz jó szolgálatot. Anonymus szerint a magyarok Oroszországban az orosz fejedelmektől kapták azt az információt, hogy a Közép-Duna-medencében szlávok, bolgárok és vlachok (azaz az orosz évkönyv volohjai) és a rómaiak pásztorai laktak, s ugyancsak Anonymus szól Tétény magyar vezér győztes csatájáról Gelou blak (vlach) seregével szemben. Anonymus tudósításait a vlachokról nem lehet a múlt eseményei közé tett anonymusi aktualizálásnak értelmezni, hiszen a vlachokat ismeri az orosz évkönyv, amelynek pontos értelme szerint a szlávok és volohok együttélésének hosszú korszakáról kell beszélni egyazon területen. Anonymus a pannóniai vlachokról szóbeli hagyományt ismert, s Nyesztornál is a Pannóniában lévő volohokról szóló tudósítás szóbeli tradíció használata eredményeképpen jelent meg. Ε hagyomány Oroszországba akár magyar környezetből, akár a Közép-Európában élő szlávok révén eljuthatott. Anonymus említése a rómaiak pásztorairól, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a rómaiak pásztoraiul a bizánci források éppen a vlachokat nevezik, tanúskodik a vlach népesség pásztori életformájáról. „Figyelembe véve mindezeket a körülményeket, — summázza fejtegetését Koroljuk —, a legvalószínűbb az orosz évkönyv volohjait és a magyar Anonymus vlachjait a 9. századi Pannónia valamilyen helyi romanizált lakosságának feltüntetni... Miként a magyar Anonymus, úgy a Poveszty vremennih let is bizonyítéka két különböző ethnosz bonyolult kölcsönhatásának és együttlétezésének a 9. századi Közép-Európában: a szlávnak és a románnak vagy romanizáltnak, és bizonyítéka két különböző kulturális-gazdasági rendszernek: a szláv megtelepedett földművelő és, úgy látszik, a román mozgó pásztori rendszernek."43 Koroljuk tanulmánya 1971-ben látott napvilágot, mindjárt két helyütt is, Kisinyovban önálló brosúraként, illetve a moszkvai Szovjetszkoje Szlavjanovegyenyije c. folyóirat hasábjain. Az itt megfogalmazott koncepciót Koroljuk ez ideig két alkalommal módosította. 1972-ben az orosz krónika egyes voloh-előfordulásainak jelentéseiről a következőképpen vélekedett: a voloh föld és a Jáfet ivadékainak sorában említett voloh név (a mi számozásunk szerint az első és a második előfordulás) 'Itália lakosá'-t, 'a 12. század eleje orosz évkönyvírójával kortárs itáliai'-t jelent. A szlávokra támadó volohok (az általunk harmadikként említett előfordulás) csak a régi rómaiak értelemben interpretálhatók helyesen, míg a 898. év magyarokkal harcoló volohjai (a negyedik előfordulás) hordozzák az antik rómaiak és a 9. századi keleti rómaiak értelmeinek kontaminációját.4 4 (Nem módosította alaptételét Koroljuk 1973-ban közzétett tanulmányában, ahol általánosságban érintette a voloh-szláv társadalmi-gazdasági és etnikai szintézis kérdéseit, amelynek feltételei közepette a volohoknál befejeződött a feudális viszonyok kialakulása, az államiság létrejötte és az etnikum [narodnoszty] kiformálódása.4 5 ) Koncepcióján a második korrekciót 1976-ban hajtotta végre Koroljuk. Eszerint a voloh terminus Nyesztornál nem két - mint 1971-ben írta —, hanem három értelem kontaminációját jelöli: a régi (antik) 43 V. D. Koroljuk: Volohi i szlavjanye, 3-23. 4 4 Κ D. Koroljuk: Κ voproszu ο mesztye izvesztyij ο volohah ν „Povesztyi vremennih let". Szovjetszkoje Szlavjanovegyenyije 1972/1 76-77. 4 5 V. D. Koroljuk: Κ isszledovanyijam ν oblasztyi etnogeneza szlavjan i vosztocsnih romancev. Szovjetszkoje Szlavjanovegyenyije 1973/3. (Lényegében ennek újraközlése V. D. Koroljuk azonos című tanulmánya. In: Voproszi etnogeneza i etnyicseszkoj isztoriji szlavjan i vosztocsnih romancev. Otv. redaktor V. D. Koroljuk. Moszkva, 1976, 6-29; a továbbiakban a Szovjetszkoje Szlavjanovegyenyije oldalszámait idézzük) 73-91, különösen 91.
