Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
RÓMAIAK ÉS VL.ACHOK NYESZTORNÄL ÉS ANONYMUSNÁL 633 mentén szálltak meg" (Ny. 11.). A negyedik: „Vonultak az ugorok (ugri) Kijev mellett a hegyen keresztül, amelyet most Ugornak (ugorszkoje) neveznek, és megérkezvén a Dnyeperhez, megálltak sátraikkal, mert ugyanúgy vándoroltak ők, mint a polovecek. És kelet felől jőve, a nagy hegyeken átvergődtek, amelyet Ugornak (ugorszkia) neveztek, és harcolni kezdtek az ott élő volohok (volohi) és szlávok ellen. A szlávok éltek ott korábban, de azután a szláv földet elfoglalták a volohok (volohove). De azután az ugorok (ugri) kiűzték a volohokat (volhi), örökölték azt a földet, letelepedtek a szlávokkal, alávetvén őket maguknak, és attól kezdve a földet Ugornak (ugorszka) nevezték" (Ny. 21.). Az első három hír Nyesztornál keltezetlen, a negyedik a 898. évre vonatkoztatva olvasható. A régebbi szláv szakirodalom általában keltákat vagy dáciai római légiókat látott Nyesztor volohjaiban, a korábbi magyar kutatás elsősorban rómaiakra gondolt e vlachokkal kapcsolatban, de felmerült longobárd, bolgár, román, géta stb. minősítésük is.3 2 A szlovén D. Trstenjak és az orosz A. Sahmatov mutattak rá elsőként arra, hogy kelták a magyar honfoglalás idején nem éltek Pannóniában, viszont e területen a 9. században a Karolingok római királyságának frankjai uralkodtak, tehát a történeti körülmények arra mutatnak, hogy Nyesztor volohjain frankokat kell érteni. A. Sahmatov ezt még azzal toldotta meg, hogy a vlach, voloh szó a szláv népek nyelvén általában rómaiakat (neorománokat) jelentett és nem csak itáliaiakat. Nincs tehát nyelvészeti akadálya sem, hogy a gall kultúrát felvevő frankok és franciák is voloh néven szerepeljenek.3 3 A magyar tudományosságban elsőként Tamás Lajos fejtette ki a Nyesztor-krónika volohjaival kapcsolatban: „Hogy kik ezek a volochok, arra nézve egyöntetű felfogás még korántsem alakult ki", de nem lehetnek sem kelták, sem volgai bolgárok, „s inkább a Keleti Frank Birodalom, majd a 10. sz. folyamán megalakuló német -római császárság népei között kell keresnünk a Nestor-féle tudósítások kuszáltságában rejtőző megfejtést. Mivel pedig a Voloch Nestor szemében lehetett a Romanus szláv szinonimája, tekintetbe jöhetnek a probléma megoldásánál a német-római császárság népei: németek és itáliaiak egyaránt, annál is inkább, mert az utóbbiak csakugyan vlachok voltak, s azok is mindmáig a nyugati szláv nyelvekben." Tamás tétovaságát azonban jól jelzi, hogy egy másik passzusa szerint még „az sem lehetetlen, hogy Nestor volochjai egyszerűen a Nyugati Egyházhoz tartozó különböző nyelvű népek".34 Trstenjak és az értelmezést nagy alapossággal továbbfejlesztő Sahmatov tételét a magyar szakirodalomban Gyóni Mátyás gyökereztette meg, és gazdagította az elméletet új szempontokkal. A nyelvi érvek sorában Gyóni a helynevek tanúságára is hivatkozott, olyan példákat sorolt elő, mint a szerémségi Franca villa, amelynek magyar neve Nagyolaszi, vagy a szepességi villa Latina, amelyet a magyarok Olaszinak, a szlovákok Vlachynak, a németek pedig Wallendorfnak hívnak. Végső fokon Gyóni arra a következtetésre jutott, hogy Nyesztor volohjai nem csupán 'itáliai'-t jelentenek, hanem kollektív értelműek, a frankokra vonatkoznak, s Nyesztor ismerte egyrészt 32 A régebbi nézeteket összefoglalóan ld. A. Sahmatov: Volohi drevnyej russzkoj letopiszi. Izvesztyija Tavricseszkoj ucsonoj arhivnoj kommissziji. God tridcaty pervij.N0 54. Szimferopol, 1918, 237-238; Mathias Gyóni: Les Volochs des Annales primitives de Kiev. Études Slaves et Roumaines 2 (1949), 67-68. 33 A. Sahmatov: 31. jegyzetben i. m. 238-239. 3 4 Tamás Lajos: Rómaiak, románok, 44-45.
