Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
70 PRITZ PÂL Reá különösen jellemző volt a korszak magyar politikusainál oly gyakran fellelhető hiba: jóllehet nagyon is tisztában voltak az ország siralmas helyzetével, elmaradottságával, mégis nem ritkán úgy politizáltak, mintha negyhatalom állt volna mögöttük. Mert a — bizonyos pontig kétségkívül számbaveendő — földrajzi adottságokat túlértékelték, politikai felfogásukban a historizáló szemlélet túlburjánzott. Mindehhez járult az abban való — egyébként nem alaptalan — bizakodás, hogy az előbb-utóbb elkerülhetetlenül lezajló európai átrendeződés az ország számára kedvező lesz. Minthogy a kedvező végkifejletet biztosra vették, ott akarták folytatni, ahol a háború előtt minden abbamaradt. Maga Kánya Kálmán is. Az δ személyi tulajdonságai fokozták e hibát. Szellemes, fékezhetetlenül csípős nyelve nemritkán a magyar külpolitika szempontjából sem kívánatos sebeket ejtett. Többször cinizmusba fulladó kiábrándultsága konzervatív világnézetet kifejező mélységes arisztokratizmussal párosult. A szomszédos népeket, illetve azok politikusait — különösen a cseheket és a szlovákokat — gyakorta kiérezhető lenézéssel kezelte. Ezt az attitűdöt ugyanakkor sajátos módon a gyengeségből fakadó düh is színezte, amely — kiváltképp a kisantant két markáns politikusával, BeneSsel és Titulescuval szemben - kifejezett gyűlöletté fajult.38 A több úton már az év végén, január elején szerteröppenő hírt a németek örömmel a kisantant kifejezetten ellenségesen, a franciák gyanakvással és az olaszok is ném fenntartással fogadták. A kisantant propaganda azonnal hozzáfogott a dezignált minisztei lejáratásához és ehhez az érveket annak múltjából merítette. A sajtó hangneme elsősorbar a manipulált közhangulatot tükrözte, de — például — a Novosti c. zágrábi kormánylaj január 11-i vezércikke ennél jóval többet jelentett. Emlékeztet Kánya Ballhaus Platzbeosztására, aláhúzza — tévesen —, hogy ő vezényelte 1914-ben a Szerbia elleni monar chiabeli sajtókampányt. Mivel a hiedelemmel szemben — írja — nem került „az osztrák magyar kelléktár ócskávástárába", hanem külügyminiszter lesz, joguk yan arra, hogj magatartásukat ehhez szabják. A félhivatalos Temps azt állapította meg, hogy Kány; „mindig odaadó híve volt Németországnak s ádáz ellensége az antantnak". Az olas; bizalmatlanságot az váltotta ki, hogy Róma politikai, gazdasági és katonai jelentőségét megbízhatóságát hajlamos volt német szemüvegen át nézni, aminek gyaníthatóan nen maradhatnak el a számukra kedvezőtlen konzekvenciái sem. Mindenesetre hivatalbalépési után üdvözlő levélváltásra került sor Kánya és Mussolini között.39 Kisantant és francia oldalról a bizalmatlanságot tovább fokozta az a rejtélyes tény hogy még hetekkel kijelölése után is Kánya Berlinben tartózkodott. Tudni vélték -berlini francia nagykövet még hónapkkal később is ezt a felfogást vallotta —, hogy Kány 3 8 Kormányzása idején Bethlen két alkalommal is sikertelenül kísérelte meg Kányának a tár élére állítását. ,A külügyi politikát - vélekedett Kánya - nagy vonalakban úgyis Bethlen csinálja, í ambiciózus külügyminisztert nem kap, mert az szép és érdekes részéhez a munkának nem jut hozzá csak a kellemetlen momentumok maradnak neki.. ." Κ 429. 4. csomó 1. dosszié berlini út 1932. X 9-13., uo. 13. csomó 1. dosszié 1925. III. 22-i naplóbejegyzés; Sopronvármegye 1933. V. 2 Szent-Iványi 937-938; Kovács 205-206. / 3®K 74. 1933—I-Pozsony, Bartók pozsonyi konzul 1933. I. 6-i számjeltávirata; Κ 428. 8' csomó. Novosti I. 11., a cikkre a belgrádi német követség is felfigyelt: X 10926. sz. doboz Ε 6630: 1933.1.18-i jelentés,Κ 428.840. csomó. Temps I. 5.; Κ 58. 1933-III/1. Türr Stefánia levele Kányár 1933. V. 26-án, Iratok IV. 312/b. sz., Κ 63. 1933-23/7-443. Kánya II. 15-i levele és Mussolini II. 2 válasza.
