Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar mezőgazdaság a XIX-XX. században (1849-1949) (Ism.: T. Mérey Klára) 967
971 TÖRTÉNETI IRODALOM lenne itt is elvégezni mindazokat a különleges mikrokutatásokat, amelyek mintegy ellenpróbaként mutatnák meg a nagy kép apró összetevőit. A kötet utolsó tanulmánya Donath Ferenc műve: „A kisparaszti mezőgazdaság (1945-1949)". Érdekes és izgalmas problémát fejt ki a szerző, amikor a felszabadulás után kialakuló mezőgazdaságtörténeti fejlődésből a paraszti kisüzem helyzetét méri fel egy romboló háborút követő periódusban. A szerző mindenekelőtt röviden utalt arra, hogy ennek a fejlődési szakasznak nyitánya a földreform, záróköve pedig a kollektív gazdálkodásra való áttérés volt, amelynek időszakában a paraszti kisüzemek termelése nemcsak helyreállította a háború által tönkretett magyar mezőgazdaságot, hanem az utolsó két évben már a termelés meghaladta a paraszti üzemek háború előtti termelési szintjét, sőt az ország mezőgazdasági termelése nem maradt el Európa más országai mögött sem. A tanulmány első fejezete a magyar mezőgazdaság háborús kárait méri fel, s bemutatja azok hatását a termelésre. Az ország mezőgazdasági termelőerői nagymértékben elpusztultak a háborús események következtében, az uradalmak állatállománya és terménykészlete majdnem teljesen megsemmisült, az épületkárok is tetemesek, a mezőgazdasági gépek üzemanyaghiány és alkatrészek hiánya miatt működésképtelenek voltak. A nagybirtok termelési szervezete széthullt. Sürgetővé vált az Ideiglenes Nemzeti Kormány programjában meghirdetett földreform mielőbbi végrehajtása. A második fejezetben a szerző megállapítja, hogy a földosztás hatására megnőtt a kistulajdonosok és csökkent a mezőgazdasági proletárok száma. A mezőgazdasági termelés szempontjából pedig lényeges változást jelentett, hogy az üzemi viszonyok teljesen átalakultak. A korábbi bérmunkán alapuló nagyüzemi gazdálkodással jellemezhető agrárszervezet - családi munkaerőre épült paraszti kisüzemeket magába foglaló agrárszervezetté alakult ár. A reform nagyobb területeket (elsősorban nádas, tógazdaság és erdő) juttatott állami tulajdonba, ámde a szántóterületnek 2/3-a a parasztgazdaságokhoz tartozott. A mezőgazdaság szerkezetének jellemző vonása ekkor az átlag 5-15 holdas kis- és középparaszti gazdaságok túlsúlya volt. A harmadik fejezet a mezőgazdasági termelés „közgazdasági környezetét" teszi vizsgálat tárgyává. Megállapítja, hogy az ár- és az értékesítési viszonyok, a hitel, a mezőgazdaság közterhei a stabilizációig nagyon kedvezőtlenül alakultak a mezőgazdasági termelés szempontjából, amellett a termés is rossz volt, így a mezőgazdaság belső erőforrásaiból kevés, külső erőforrásból semmi sem állt rendelkezésre a termelés bővítésére. A stabilizáció után a mezőgazdasági termékek árszínvonalát az ipari termékekhez képest kedvezőtlenül állapították meg, az agrárolló nyílása 35%-os volt. Ez azonban nem maradt így sokáig, a szerző részletesen bemutatja azt az utat, amely végül is 1947|48-ra már ipari olló kialakulásához vezetett. (Az ezt bemutató táblázat a kötetből sajnálatosan kimaradt.) A mezőgazdasági hitel aránytalanul kevés volt az iparéhoz képest, és a mezőgazdaság beruházásai is csökkentek a hároméves terv végrehajtása során. A mezőgazdaság közterhei növekvő tendenciát és erős progresszivitást mutattak, ami a bérmunkát igénylő 25 holdon felüli gazdaságok gazdálkodásának feladásához vezetett, ugyanakkor azonban lehetővé tette a közép- és kisparaszti üzemekben a termelés szerény bővítését. Jelentősen megváltozott a munkabér fizetési rendszer, a napszámbérek, az aratási és a cséplési kereslet emelkedett. (Az aratórész 37%-kal!) Szabályozták a munkaidőt és a munkaközvetítést kizárólag a mezőgazdasági munkások szakszervezetére bízták. Az utolsó, negyedik fejezetben a szerző a mezőgazdasági termelés fejlődését tekinti át 1945-49 között. Sorra veszi a termelés fontosabb tényezőit, megállapítja, hogy a földreform egyik pozitív következményeként az intenzívebb művelési ágak nőttek meg. Áttekinti a talajjavítás helyzetét, az adatok tanúsága szerint levonja azt a következtetést, hogy a kezdeti alacsony termésátlagok oka részben a csekély műtrágyahasználat volt. A vonóerőnek kb. 50-60%-a hiányzott, a gépesítés feladata volt annak mielőbbi pótlása. A gépi vonóerő jelentősége megnőtt, az állami gépállomások nyújtottak segítséget a kisgazdaságoknak. Az öntözés kiterjesztése fontos feladat volt, de ez nagyobb arányú közületi és magánberuházást igényelt. Az Alföldön megépült és a háborúban tönkrement öntözőműveket 1946-ban használni kezdték, majd 1947-49 között kétszeresére nőttek az öntözött területek (rizstermelés). A szerző végül áttekinti a növénytermelés és az állattenyésztés helyzetét. Megállapítja, hogy a paraszti mezőgazdaság - a termelési értéket tekintve - 1949-ben már megközelítette a nagybirtokrendszeren nyugvó mezőgazdaság két világháború közötti termelési szintjét. Kiemeli, hogy a termelés helyreállítása során a növénytermelés és az állattenyésztés aránya a termelés eredményében az állattenyésztés
