Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Kretzoi Miklósné: Az amerikai irodalom kezdetei (1607.-1750) (Ism.: Urbán Aladár) 965

966 TÖRTÉNETI IRODALOM Az I. fejezet második része, amely a puritánok ismeretelméletével, tudományos világképük alakulásával, továbbá az államról és a társadalomról alkotott nézetekkel foglalkozik, kétségtelenül a legérdekesebb a történész olvasó számára. A megismerés és a szabad akarat, a szabadság és szükségszerűség kérdéseinek megközelítése egyre inkább a racionális logika szellemében történik, a fanatikus vallásos nézetek fokozatosan háttérbe szorulnak és a 18. század közepére a vallási türelem és a tudományos világnézet egy időben kezd tért hódítani. Ennek természettudományos eredményei kézzelfoghatóak, tisztán gyakorlati célúak voltak. Ezzel a gyakorlati, utilitárius szemlélettel vívta meg utolsó küzdelmét a puritán vallásos ideológia, hogy helyet adjon Franklinnak és nemzedékének, akiknek „vallása már a deizmus, politikája a felvilágosult humanizmus" (81.1.). Ez a fejlődés párhuzamosan, az államról és a társadalomról alkotott nézetek terén is meghozta gyümölcseit. A lassan kibontakozó haladó politikai gondolkodás összetevői két forrásból erednek: „Délen az angol parlamenti rendszer hagyományaiból, Északon és a Középgyarmatokon a disszenterek és egyéb felekezetek demokratikus vallási és politikai elemeiből" (86. 1.). Mindez azt is jelenti, hogy a puritán „mintaállam", Massachusetts bármily tudatos elveket vallott a társadalom- és államszervezésről, bármennyire nem volt arisztokratikus, sőt valójában monarchikus sem, az egyházi oligarchia kialakult túlsúlya miatt nem tudta kialakítani a demokratizmusnak azt a szintjét, amit pedig a városegységek (townshipek) rendszere lehetővé tett volna. Ezt csak a puritán vallási fanatizmustól elűzött, Rhode Island és Connecticut településeit létrehozó disszenterek tudták megvalósítani. A 18. századra természetesen Boston szellemi légköre is kitermeli azokat a lelkészeket, akik az ember vele született szabadságáról és a természetes egyenlőségről prédikálnak és írnak, sőt olyanok is akadnak, akik a természetes jogok közé sorolják a forradalom jogát is. A vallási kérdések is „elvilágiasodnak": a sokat vitatott szabad akarathoz már a függetlenség gondolatát kapcsolják és „a boldogság, amely a 17. században az örök élet ígéretével azonos, ekkorra már állampolgári joggá válik". . . (101.1.) A II. fejezet az irodalmi tudat és az írás motívumait elemzi a gyarmati irodalom műfajain keresztül. A szerző hangsúlyozza, hogy bár az első telepesek - elsősorban azok iskolázott vezetői -vallásos és tudományos ismereteikkel együtt magukkal hozták az angliai irodalom ismeretét is, a mú'nemek arányai az örökséghez képest sajátos eltolódást mutatnak az Újvilágban. Ez azt jelenti, hogy a 17. században a dráma teljesen hiányzott, s a prózaműfajok közül a regény is. A költészet átlagos mennyiségű ugyan, de termésében az alkalmi versek és vallásos meditációk mellett rímbe szedett útleírásokat is találunk. A próza az igazán uralkodó műfaj, s azon belül a kinyomtatott prédikációk és vallási meditációk azok, amelyek elárasztották Új-Anglia gyarmatait. Emellett a gyakorlati célú, például hajózási vagy csillagászati kézikönyvek, valamint a szórakoztató irodalom szerepét is betöltő, de többnyire ugyancsak gyakorlati hasznú útleírások voltak népszerűek. Az útleírások által nyújtott eseménytörténet és társadalomrajz, valamint a többnyire naplószerű krónikák azok, amelyek a történetírás számára is hasznosak. (De nem érdektelenek a bevándorlók csábítására kiadott propagandafüzetek sem.) A krónikák egy része a tudatos történeti megörökítés szándékával íródott és lapjaikon a 18. században fokozatosan nyomon követhető az anyaországtól való elkülönülés, a közösségek önállósodásának tudatosodása, „a lokálpatriotizmus, a mai Amerika egyik jellegzetes megnyilvánulása". (170. 1.) A szerző itt már valamiféle „különálló nemzettudat"-ot is feltételez, amelyhez azután a gyarmatosok igényelték „a függetlenség jogilag is rendezett formáját", ami a gazdasági jólét szempontjából szükségesnek látszott (uo.). Ez utóbbi azonban - ha el is fogadjuk a terminológia használatát -természetesen nem mérhető a nacionalizmusnak ahhoz a tudatosságához, amelyet az elkövetkező európai polgári forradalmak mutattak. A szerző ezekben a részekben hangsúlyozza azt is, hogy a puritán egyház és állam összefonódása miatt az egyházi és a tisztán államelméleti és politikai irodalom nem választható el egymástól - de ez nem is szükséges, mert „a vallásos irodalom egyik fő célja az evilági hatalom megtartása" (183.1.). Érdekesek a prédikáció szerepével foglalkozó részek, amelyekből megérthetjük, hogy az egymástól elszigetelt településeken a prédikációk miként továbbították a közérdekű helyi és az általánosabb politikai jelentőségű híreket, míg azok kinyomtatása jól szolgálta a lelkészek irodalmi ambícióit. Történész olvasónak talán kevéssé érdekes a puritán stílussal és stíluselmélettel foglalkozó III. fejezet, de bizonyára érdeklődéssel olvassa az irodalom és társadalom kérdéseivel foglalkozó IV. fejezetet, amely részben az írók helyzetével és a publikálás lehetőségeivel, részben a tájékozottság és ízlés kérdéseivel, ezen belül a korai amerikai sajtó történetével foglalkozik. A kötetet függelék: a már