Századok – 1978
TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar mezőgazdaság a XIX-XX. században (1849-1949) (Ism.: T. Mérey Klára) 967
967 TÖRTÉNETI IRODALOM említett bibliográfia és a szereplők életrajzi adatai (369-392.1.) egészítik ki. Ez utóbbi hasznosságát a szükséges kézikönyvekkel nem rendelkező magyar olvasó számára nem kell külön hangsúlyozni. Kretzoiné mottóként idézi Henry James megállapítását, amely szerint jókora történelmi korszak meg- és átélése szükséges ahhoz, hogy belőle némi szépirodalom szülessék. Ebben látja a bemutatott szakasz komplex ábrázolásának jogosultságát, amely nélkül, „a gyarmati korszak új-angliai puritanizmusának élet- és irodalomszemléletének ismerete nélkül sem a 19. század nagy amerikai íróit, sem a 20. század hatalmas virágzását nem lehet megérteni". (16.1.) Tegyük ehhez azt is hozzá, hogy a bemutatott időszak részletes társadalom-, eszme- és kultúrtörténeti ábrázolásával a szerző a történészek számára is hasznos kézikönyvet alkotott. Urhán A ladár A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG A XIX-XX. SZÁZADBAN (1849-1949) Szerk.:Gunst Péter, Hoffmann Tamás (Budapest, Akadémiai Kiadó 1976. 472 1.) Az Agrártörténeti tanulmányok 4. köteteként megjelent mű négy nagyobb értekezést foglal magába, melyek mindegyike a magyar történelem egy-egy periódusában kívánja megrajzolni az akkori mezőgazdaság arculatát. A szerkesztők szándéka szerint a magyar agrárfejlődés egy-egy szakaszáról úgy kellett a szerzőknek áttekintést nyújtani, összefoglalóan, olvasmányosan, hogy ne csak a szakemberek, hanem az érdeklődő olvasók is profitáljanak belőle. Az első tanulmány Vörös Antal műve: A magyar mezőgazdaság a kapitalista átalakulás útján (1849-1890). Az 1848/49 évi forradalom és szabadságharc után kialakult helyzetet nemcsak a politikatörténet rövidre fogott ismertetése mutatja be a tanulmány bevezetésében, hanem képet ad arról a mezőgazdaság fejlődésének általános feltételeit tárgyaló fejezet is. A mezőgazdasági hitel fontosságát és az azt hátráltató tényezőket összefoglaló fejezet több oldalról közelíti meg a címben jelzett problémát. Sorra veszi a központi intézkedéseket és azok hatását a gazdasági élet alakulására, mindenkor figyelemmel kísérve az egyes osztályok és azon belül a rétegek helyzetének változását is. Röviden áttekinti a tárgyalt periódus végén a hitel szerzésére irányuló akciókat, foglalkozva a hitelszövetkezeti szervezet kiépítését elősegítő törekvésekkel is. Ugyanez a fő fejezet tárgyalja röviden a hazai útviszonyokat, a közlekedés és a vízszabályozás néhány fő vonását. A mezőgazdaság általános feltételeinek tárgyalásához tartozik a „szakoktatás és kísérletügy" is. A szerző az üzemszervezéssel kapcsolatos tudnivalók elsajátításáról, a különböző mintagazdaságok fejlődését előmozdító szervezetek és szervezkedések, a szaksajtó stb. problémáiról is szól, megjegyezve, hogy a parasztságnak sem szaklapja, sem érdekvédelmi szerve nem volt ebben az időben. A második fejezet a mezőgazdaság termékeinek értékesítési problémáival, a piaccal és az árhelyzettel foglalkozik. Áttekinti a hazai mezőgazdasági termények iránti kereslet időbeli alakulását, majd röviden vázolja az agrárius és merkantilista csoport kialakulását, osztálybázisát, összefoglalva törekvéseik lényegét. Bírálja az agrárius részről írott művekben az agrárválságot eltúlzó megállapításokat. A harmadik nagy kérdéscsoport a mezőgazdaság alapjának: a földnek a tulajdonviszonyaival foglalkozik, és bírálja a kortársi statisztikai feldolgozásokat, amelyek e nagy társadalmi és politikai feszültséget hordozó kérdésről nem adnak számot, sőt, az üzemstatisztikai felvételek, amelyek az egyes települések határaiban található üzemek nagyságát veszik számba birtokosaikkal - megtévesztő képet adnak, kis birtoktestekre szabdalva szét egy-egy latifundium több megyére átnyúló uradalmait. Ebben a fejezetben foglalkozik az úrbéri birtokrendezések problémájával is. A volt jobbágyok kezére jutó területet becslésszerűen állapítja meg, majd felteszi a kérdést: honnan a nagy eltérés az úrbéri birtokperek után paraszti kézre került földek és az 1895-ben lényegesen nagyobb, paraszti kézben levő földterület között. A negyedik fejezetben a jobbágyfelszabadítás után az egyes uradalmak kapitalista üzemmc történő átalakításának a kérdéseiről ír. Foglalkozik az 1850-es években divatos bérleti rendszerrel, amelyre részint a tőkehiány, részint az üzleti számvetés késztette a tulajdonosokat. Ε fejezet további részében a gépek térhódításáról számol be, sorra veszi az egyes mezőgazdasági gépek fejlődésének állomásait, hazai alkalmazásukat.
