Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Kretzoi Miklósné: Az amerikai irodalom kezdetei (1607.-1750) (Ism.: Urbán Aladár) 965
TÖRTÉNETI IRODALOM KRETZOI MIKLÖSNÉ: AZ AMERIKAI IRODALOM KEZDETEI (1607-1750) (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1 976. 406 1.) A hazai amerikanisztikai kutatások ritkán jelentkeznek nagyobblélekzetű önálló munkával. Ez főleg a történetírás területére jellemző, hiszen Zala Tamás 1975-bcn megjelent könyve, amely az Egyesült Államok társadalmát mutatja be a századfordulón, szinte egyedül áll. Ezért üdvözölhetjük örömmel Kretzoiné könyvét, amely rímében ugyan kizárólag irodalomtörténetnek ígérkezik, valójában azonban - legalább fele részben — társadalom- és eszmetörténet. A monográfia arra vállalkozott, hogy megvizsgálja a szellemi életet meghatározó tényezőket és az irodalom funkcióit az amerikai angol gyarmatokon, elsősorban a puritán Új Angíia gyarmatain. Ez utóbbiak ugyanis mind népes voltuk és szervezettségük, viszonylagos ideológiai egységük, mind a korán meginduló sajátos irodalmi és kulturális életük miatt alkalmasak erre a vizsgálatra. A korszakhatár kezdetét érthetően az angolok első állandó észak-amerikai telepének (Jamestown, Virginia) létrehozása adja. A vizsgált korszak végét azonban a munka nem a függetlenség kikiáltásának kínálkozó dátumával vonja meg, hanem korábban. „Az 1750-es évektől kezdve - írja a szerző — a gyarmatokon nagy erővel törnek be a felvilágosodás eszményei és hatottak az államéletben, az emberi jogok megfogalmazásában, az uralkodó és alattvalók viszonyának felfogásában." (10. 1.) A könyv az ekkor lezáruló egységes folyamatot: a vallásos puritán ideológia által kialakított amerikai társadalomszemléletét és életvitelt, szűkebb értelemben a puritánizmus irodalomelméletét vizsgálja, annak kialakulásától virágzásán át a 18. század közepén bekövetkezett háttérbe szorulásáig, hanyatlásáig. A hatalmas anyagot feldolgozó monográfia (bibliográfiája: 357-368. 1.) első két fejezete: Az irodalmi tudat formálói és Az irodalmi tudat és az írás motívumai címűek azok, amelyek a történész érdeklődésére számot tarthatnak, bár a IV. fejezet: Az irodalom és társadalom szintén nem hanyagolható el. Az I. fejezet az irodalmi tudatot formáló tényezőket vizsgálva bemutatja a vallási örökséget, az angol reformációt, az anglikanizmussal szembeforduló protestáns irányzatokat, majd a vallási okokból bekövetkező kivándorlást és a vallás társadalomszervező szerepét a gyarmatokon. Ez utóbbi részek különösen érdekesek, mivel elsősorban a puritánok (ezen belül is Massachusetts) zárt települései, az egyházi hierarchia itt kialakuló vezető szerepe, a sajátos körülmények között létrejövő és gyakorlatilag önálló államkezdemény olyan fejlődés elindítói lettek, amelyek szerepet játszottak abban, hogy a független államiság igénye elsők között itt fogalmazódott meg. A szerző nagy gondot fordít a puritanizmus árnyalt bemutatására, hangsúlyozva, hogy az már kezdetekor „három fontos összetevőt foglalt magában: egy dogmarendszert, egy politikai-egyházpolitikai elgondolást és egy munkamorált". (24. 1.) A későbbiek során pedig számba veszi az angolszász protestantizmus irányzatokra szakadását, azok egymáshoz való viszonyát. A kevésbé tájékozott olvasót azonban megzavarhatja az, hogy a szerző az árnyalatok bemutatásánál kiindulásul nem a puritán mozgalmon belüli szokásos presbiter-independens felosztást használja (mint teszi azt a magyar közönségnek ismerős A. L. Morton, Christopher Hill, vagy például a szerző által használt Vernon L. Parrington is), hanem időnként a puritánokról és presbiteriánusokról, illetve harmadik csoportként a szeparatistákról (pl. 32.1.) ír, vagy szembeállítja a puritánokat a „szélsőséges" szeparatistákkal (38.1.). Növeli a nehézségeket az, hogy a vallási irányzatok sokféleségének bemutatásakor a felsorolásban olyan irányzatokat is külön említ meg, amelyek az angol-amerikai történeti irodalomban egymás megfelelőjeként használatosak, mint pl. nonkomformista-disszenter vagy szeparatista-independens megjelölés (24. 1.).
