Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Németh József: A műszaki értelmiség és a mérnökszakszervezet 1946
910 NÉMETH JÓZSEF mérnök és technikus beszélgetése a szükséges tennivalókról, a közös feladatokról, szakosztállyá alakította a csoportot. Ahogy nőttek a különböző iparágak feladatai és ezekkel szoros összefüggésben az adott szakosztályoké is, úgy növekedett létszámban, feladatokat vállaló és elvégző tagokban néhány szakosztály. A másik esetben viszont fordított tendencia érvényesült. Kezdetben sokan voltak, addig, ameddig a feladatok kuszasága, meghatározhatatlansága, a frontok bizonytalan vonala volt a jellemző. S amikor nőttek a gondok, a feladatok sokasodtak, ezekben a szakosztályokban egyre kevesebben lettek, s így a munka fokozatosan elsekélyesedett. Ha az MMTSzSz egész tevékenységét nézzük, akkor látható, hogy a második tendencia néhány szakosztály kivételével nem érvényesült. S hogy mennyire fontos a tagok aktivitása, azt a főtitkári beszámoló is aláhúzta, mert „sok kérdést a vezetőség nem tudott megoldani, mert nem volt valamennyi feladat teljes megoldásához elég aktív tömeg a szakszervezeti akciókhoz".44 Az MMTSzSz fővárosi szakosztályai mellett a vidéki csoportok munkájának irányítása nem kevés gondot okozott az MMTSzSz vezetőségének. Az I. kongresszus idején az MMTSzSz 11 000 taggal rendelkezett, melyből a 43 vidéki csoportban 3522 mérnök és technikus tevékenykedett.4 5 A vidéki csoportok közül közel 400 fős taglétszámmal rendelkeztek Miskolcon, Győrött és Pécsett 300 tagja volt az MMTSzSz-nek, Szegeden 250 fő. Százon felüli taglétszámmal rendelkezett az MMTSzSz debreceni, mosonmagyaróvári, salgótaijáni és dorogi csoportja.4 6 A csoportok többsége jó munkát végzett, igyekeztek területükön aktív szakszervezeti életet teremteni. A tapasztalatlanság, a budapesti vezetőségnek sokszor indokolatlan esetekben is igénybe vétele nehezítette az MMTSzSz egészének munkáját, a vezetőség energiáját nemegyszer feleslegesen kötötte le. Néha természetes és szükségszerű volt, hogy amikor a feladatok túlnőttek a helyi csoportok erején, segített az MMTSzSz Központi Vezetősége. A szakszervezet aktivitásához, a munka teljességéhez a tagság egyharmadát kitevő vidéki szervezetek is hozzátartoztak, s ezeknek nagyságrendi bemutatását és néhány más, korábban is jelzett problémájuk felvetését fontosnak tartottuk, s úgy véljük, kiegészíti a korábban jelzett kongresszusi beszámolót. Vizsgáljuk meg, hogy a kongresszus körüli időben a fővárosi szakosztályokat milyen kérdések foglalkoztatták. Általánosan megállapítható, hogy az MMTSzSz szakosztályait és csoportjait a szakterületük legfontosabb feladatainak megoldásai vagy az e körüli viták foglalkoztatták. Az általános mérnöki szakosztály a hidak újjáépítését tárgyalta sorozatosan. Megfigyelhető, hogy ezek a kérdések állandó érdeklődést váltottak ki 1946 tavaszán. 140—150 fő jelent meg egy-egy összejövetelükön. 1946. február 21-én például Széchy Károly miniszteri tanácsos részletesen elemezte a nemrég (egy hete) felavatott és a forgalomnak átadott Kossuth-híd építésének nehézségeit, azokat a problémákat, melyekkel szemben találták magukat a híd tervezői.4 7 Részletesen ismertette a híd műszaki adatait, és külön aláhúzta azt a heroikus munkát, amelyet a hídon dolgozó fizikai és szellemi munkavállalók egyaránt végeztek azért, hogy Buda és Pest között elkészüljön az állandó összekötő kapocs és megindulhasson a városrészek közötti forgalom. Miért voltak ezek olyan fontos kérdések? Azért, 4 "Műszaki Értelmiség, 1946. máj. 15. Az MMTSzSz I. kongresszusa. 4 5 SzOT KL MMTSzSz 1946 6/c. Jelentés a vidéki szervezés 1946. évi munkájáról. 4 6 Uo. 4 7 SzOT KL MMTSzSz 1946 6/A. Jelentés az általános mérnöki szakosztály munkájáról.
