Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
90 PRITZ PÂL helyett a német mezőgazdaság „rettenetesen szorult" helyzetére emlékeztetett, intézkedésképpen pedig csak arra utalt, hogy Gömbös tevelét — válaszának szellemében — Neurath és Hugenberg tudomására hozza.72 A magyar miniszterelnöknek a gyors választ sem volt türelme megvárni. Éppen azon a napon — április 28-án —, amikor elkészült a Führer válasza, Schoen budapesti német követ Berlinbe telefonált, hogy Gömbös - Kánya jelenlétében - fogadta és „nagyonhatározott módon" Hitlernek egy üzenet átadását kérte. Üzenetében a német elzárkózás ismert faktumával szemben arra utalt, hogy az utóbbi időben Franciaország és a kisantant, különösen Csehszlovákia, Magyarországgal szemben határozott módon előzékenységet tanúsít. A magyar kormánynak - miután szarvasmarha, gabona, vaj, szárnyas és tojás bevitelére nincsen mód — az a kívánsága, hogy legalább korai zöldségféléket és gyümölcsöt küldhessen Németországba. Ha ezen kívánságnak nem tesznek eleget, akkor ellenintézkedéseket foganatosítanak.73 Feltételezhető, hogy Gömbös nem kapott választ. Erre az újabb magyar lépés enged következtetni. Május elején olyan rendeletet adtak ki, amely újabb áruk behozatalát kötötte engedélyhez. A rendelet tendenciája nem lehetett kétséges. A magyar sajtóban nyíltan cikkeztek arról, hogy ez az intézkedés Németország ellen irányul. A cél az volt, hogy a magyar szempontból fontos behozatal a Birodalom helyett olyan országokból történjék, amelyek Magyarországgal szemben előzékenységet mutatnak. Pedig ekkor már valóban komolyan folytak a német Külügyminisztérium és a gazdasági tárca között az egyeztető tárgyalások, és május 10-én a Wilhelmstrasse Kereskedelempolitikai Osztályán — Waldeck vezetésével — olyan előkészítő megbeszélést tartottak, amely részletekbemenően taglalta az egyes árucikkek kontingensére, vámjára stb. vonatkozó német álláspontot. Ezek azonban intern megbeszélések voltak, amelyekről a berlini magyar diplomaták valószínűleg nem tudtak. És még ha lett volna is információjuk, a sok meddő hitegetés bizonnyal szkeptikussá tette őket. így május 13-án újabb magyar lépés következett: a követség szóbeli jegyzéket nyújtott át, amelyben a kormány május 31-i hatállyal felmondta az előző év április 13-án megkötött kliring-egyezményt.74 A felmondás gazdasági jelentősége - minthogy az utolsó hetekben a németek már csak kivételes esetekben, és csak akkor, ha a viszonosságra biztosítékot nyújtottak, kaptak engedélyt magyarországi exportra — politikai hatásához képest nem volt számottevő. Neurath - aki ugyan a leszerelés kérdésében maga is a végsőkig feszítette a húrt, de általános politikájával mégsem követte, hanem inkább nyesegetni iparkodott a náci „külpolikusok" vagabund akcióit — az ekkor már teljesen elszigetelődött, az angol had-és a francia külügyminiszter által néhány órája súlyosan megfenyegetett Németország szempontjából fontosnak tartotta, hogy a magyar lépés hatását eliminálja. Ezért maga intézett levelet kollegájához, Hugenberghez. Kiemelvén az ügy külpolitikai jelentőségét, kérte, hogy a magyar kiviteli kívánságokat — kiváltképp a korai zöldségfélékre, gyümölcsre és lovakra vonatkozóakat — megfelelő mértékben számításba vegye. Hungenberg most már nem akadékoskodhatott. Még ugyanezen a napon számjeltávirat jön Budapestre, mely szerint Waldeck 23-án a magyar fővárosba érkezik és azt 71 Wilhelmstrasse 4. sz.;A levélváltásból részletesen idéz: Berend-Ránki 79—82. 13 X 10945. sz. doboz Ε 675064-65. aláírás nélküli IV. 28-i feljegyzés Schoen telefonjáról. 14 Uo. Ε 675060-62. Schoen V. 10-i jelentése; uo. Ε 675054-56. Benzler V. 10-i feljegyzése; uo. Ε 675106-07. a berlini magyar követség szóbeli jegyzéke. Berend-Ránki 76-77.
