Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS EI^SŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 91 tudakolja, vajon 24-én a magyar kormány kész-e a tárgyalások felvételére. Másnap Schoen természetesen igenlőleg táviratozhatott vissza.7 5 A több mint egy hétig tartó megbeszélések arra vallottak, hogy az eltérő gazdasági érdekeket csak nehezen lehet a politika primátusa alatt összeegyeztetni, június 2-án mégis sikerült 3 kompenzációs üzletről egy jegyzőkönyvet aláírni. Eszerint 5 millió német márkának megfelelő értékben gyümölcs és főzelékfélék átvételére vállaltak a németek kötelezettséget, valamint — összesen 9 millió holland forintig — különböző opciókat vásároltak gabonafélék és tengeri harmadik piacon történő értékesítése végett. Megállapodás született arra vonatkozóan is, hogy a függőben maradt kérdések tisztázására Berlinben fognak a tárgyalások tovább folytatódni.7 6 Május végén, amikor már látszott, hogy révbe fognak érkezni, a magyar kormány jelezte, hogy - a szerződésnélküli állapot elkerülése érdekében - vissza kívánja vonni a klíring-egyezményt felmondó szóbeli jegyzékét. Berlinből — ahol különben a felmondást nem tették közzé a hivatalos lapban — azonnal megérkezett az igenlő válasz: javasolták, hogy lépését a magyar kormány egy május 3l-re visszakeltezett jegyzékben tegye meg. A dolgok ily alakulásával Budapesten nagyon meg voltak elégedve. A gazdasági tárgyalások politikai színezetét még inkább erősítette az az esemény, hogy május utolsó napjaiban Budapestre érkezett Werner Daitz. Az április 1-i hatállyal életre hívott náci Külpolitikai Hivatal szervezeti felépítése a hónap derekára alakult ki. Struktúrája — négy főosztályt állítottak fel, az egyik a szervezéssel, a másik a személyi ügyekkel, a harmadik a külkereskedelemmel volt hivatva foglalkozni, a negyedik pedig a titkárság teendőit látta el — már mutatta, hogy a náci politikusok a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban látják azt a területet, ahol a lanyhának és kezdeményezésre képtelennek talált Wilhelmstrasse helyett maguk válhatnak a német külpolitika irányító faktorává. A Külkereskedelempolitikai Főosztály élén Daitz állott. Budapesti tárgyalásairól nem rendelkezünk forrással, ám ténykedésének irányáról a 29-én elhangzott budapesti előadása alapján bizonyára helyesen lehet következtetni. Ismeretesen Daitz volt az, aki a magyar miniszterelnököt Hitler meglátogatására invitálta.7 7 A magyar—német kapcsolatok szorosabbra fonását a magyarországi német kisebbség problémája 1933 első felében továbbra is akadályozta; az új német rezsim e kérdésben elfoglalt álláspontja a magyar vezetők számára ismét tisztázatlan pont volt. 7 5 Az általános helyzetre, a nácik külpolitikai lépéseire, Neurath leszerelési politikájára, az angol és francia lépésre: Ormos 212-215; ADAP C 112. 247. sz. Neurath levele V. 17-én Hugenberghez, Berend-Ránki 77; X. 10945. sz. doboz Ε 675053. uo. Ε 675052. Ulrich és Schoen V. 17-18-i táviratváltása. 76 X 10945. sz. doboz Ε 675050-51. Ulrich V. 31-i feljegyzése Waldecknek a tárgyalások előrehaladásáról szóló, a német álláspontra javaslatot tevő telefonjelentéséről; uo. Ε 675048-49. Benzler VI. 1-i feljegyzése a Waldecknek küldött utasításról; uo. Ε 675043-46. Waldeck dátum nélküli feljegyzése a VI. 2-án aláírt jegyzőkönyvvel kapcsolatban; uo. Ε 675047. Schoen VI. 3-i távirata a megállapodások tartalmáról. Ld. még: Berend-Ránki 85. 77 Ld. Ulrich V. 31-i, Benzler VI. 1-i - az előző lábjegyzetben hivatkozott - feljegyzését, valamint uo. Ε 675118. a berlini magyar követség V. 31-i szóbeli jegyzéke; a Külpolitikai Hivatal felépítésére: Κ 63. 1933-21/1-1200. Wettstein IV. 22-i jelentése; Daitz budapesti tartózkodására illetve előadására: Berend-Ránki 83-85, Karsai 5-6.
