Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

8 TILKOVSZKY LORÄNT feladatai lennének: könyvkereskedés és kölcsönkönyvtár, valamint falusi népkönyvtárak létesítése, újságok terjesztése, mindenféle mezőgazdasági és ipari, de főleg művészeti előadások tartása." Végül „szóba jöhet a mezőgazdasági szövetkezeti ügy kiépítése, összefüggésben az imént megalapított Magyar-Német Bankkal, amelyhez Bleyer is közel áll". Loesch szerint „e három tényező — sajtó, kultür-részvénytársaság, szövetkezeti és bankügy — körül szerveződhet a magyarországi németség, míg kiterjedt kisebbségvédelem révén, és a ma még igen rendezetlen viszonyok konszolidálódásával a normális fejlődés útjára nem léphet, mint más kisebbségek, például az oly kiváló módon kiművelt erdélyi szászok". A továbbiakban Loesch azt hangsúlyozta, hogy „emellett jó lesz valahol Budapesten egy központot létesíteni, amely egyesületi lepel alatt mindezeket a mozgalmakat összetartja. Egy új egyesület alapítása előreláthatólag nagy ellenállásba ütköznék; Magyarországon 50 év óta egyetlen német egyesületnek sem hagyták jóvá az alapszabályait. Régóta fennáll Budapesten egy tekintélyes birodalminémet egyesület (Verein der Reichsdeutschen), ez azonban nem használható fel a kívánt célra, mert az itt élő németországi németek többnyire csak üzleteik után futnak, a népiségi kérdések iránt nem nagyon érdeklődnek, egyesek még elmagyarosítani is hagyják magukat. Szóba jöhet azonban az 1860-ban birodalmi németek által alapított, de ma már túlnyomórészt magyarországi svábokból álló, többezres taglétszámú, tekintélyes múltú 'Eintracht' egyesület: ez óvatos munkával olyan vágányra állítható, amely nekünk rokonszenves." Szükség van az „egyesületi lepelre", mert nyílt központot teremteni jelenleg aligha lehetséges. Elképzelhető azonban más megoldás is: „Ha sikerül elégséges eszközt előteremteni az újságra, a részvénytársaságra stb., a pénzbelileg érdekeltek egyik képviselőjét kellene egyidejűleg megbízni mindezek összekapcsolásával, aki egy ipari konszern vagy egy nagyobb újság képviselőjeként teljesen feszélyezetlenül mozoghatna Magyarországon. Hogy a német követséggel szoros kapcsolatban kellene állnia, az magától értetődik." Mindazonáltal a magyarországi német népesség fenntartása és fejlődése szempontjából figyelembe ajánlott vállalkozások sikeressége feltételének tartotta Loesch, hogy azok „államilag magyar hazafias állásponton legyenek", s a németországi „német nemzeti urakat" is arra figyelmeztette, hogy védakciónak kell tekinteni a magyarországi németek érdekében teendő lépéseket, tartózkodva attól, hogy túlságosan direkt módon próbáljanak hatni a magyarokra, mert az a cél elérése szempontjából káros lehet. Ezzel kapcsolatban a Külügyi Hivatalhoz is eljuttatott Loesch-jelentés megfogalmazza azt a taktikai elvet, amelyet a weimari Németország hivatalos diplomáciája is nemsokára magáévá tett és alkalmazott a magyarországi németség ügyében a magyar kormánnyal szemben: „Ennek az egész munkának az a feltétele, hogy a birodalom és Magyarország megfelelő körei közt szoros együttműködés jöjjön létre a kisebbségvédelem terén. A magyarok élénken érdekeltek a saját és a német kisebbségek védelmében az elcsatolt területeken. Az ilyen követelések mindig viszonossági követelések: tartósan csak akkor győzhetik meg a világot és az elcsatolt területeket is arról, hogy a kisebbségvédelmet komolyan gondolják, ha azt egyszersmind saját országukban is komolyan veszik. Ily módon kell, és fog is sikerülni, persze igen lassan és mindenféle kerülő utakon, a magyarokat arra ösztökélni, hogy jóvátegyék az eddig elkövetett hibákat ."s 5 PA AA, Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 1. Loesch jelentése. Berlin, 1921. jún. 29.