Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
NEMETORSZÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI NÉMET KISEBBSÉG 9 Loesch magyarországi tájékozódó útja szemlátomást Bleyèr németországi tőkés körökkel való kapcsolatkeresésének folyománya volt,·s a jelentésében rögzített helyzetfelmérés épp úgy, mint a magyarországi németség ügyében tett konkrét javaslatai a Bleyer felfogásával és elképzeléseivel való nagymértékű azonosulását tükrözik. Ez áll a magyar kormánnyal szemben alkalmazandó taktikára is: Bleyer is azzal érvelt 1921. május 31-i parlamenti beszédében, hogy oldja meg a magyarság mintaszerűen a nemzetiségi kérdést, és akkor majd lesz erkölcsi alapja a világ elé lépni panaszaival a szomszédos országok magyar kisebbsége sorsát illetően.6 A magyarországi németség céljaira feltétlenül szükségesnek ítélt németországi magán-pénzeszközök rendelkezésre bocsátása azonban váratott magára, így Bleyer és társai saját vagyonuk egy részének „feláldozásával" indították meg 1921 októberében a mozgalom hetilapját, a Sonntagsblattot, remélve, hogy a már meglévő lap fenntartásához könnyebb lesz az üzleti szempontokat egyáltalán nem mellékesnek tekintő „német nemzeti uraktól" pénzt szerezni. Miután Nyugat-Magyarország bandaharcokkal és a „Lajtabánság" kikiáltásával is késleltetett átadása az október 13-i velencei egyezmény alapján — az október 24-én meghiúsított, és november 1-én már trónfosztáshoz vezető második királypuccs izgalmai után — november 15-e és 30-a közt megtörtént, s a Sopron városra és közvetlen környékére vonatkozóan elrendelt népszavazás december 14-én, ill. 16-án Magyarországra nézve kedvező eredménnyel végződött,7 elérkezett az az aggódva várt pillanat, amikor a magyarországi német mozgalom nemcsak számbelileg és minőségileg gyöngül meg tetemesen, hanem a magyar kormány számára egyszeriben elveszíti azt a jelentőségét, melyet a területi integritásért folyó küzdelemben való felhasználhatósága kölcsönzött neki. Bleyer és Loesch megtalálták már ugyan a területi integritás védelméről — (az integritás-gondolat fenntartása mellett) - a kisebbségvédelemre való áttérés időszakára alkalmazható új formulát, amely a magyarországi német kisebbség szervezkedési szabadságában feltételét jelölte meg a szomszédos országok magyar kisebbségei hasonló jogai kivívásának, de várható volt a magyar sovinizmus eluralkodása, a nemzetiségileg homogén magyar állam célkitűzése jegyében a német nemzetiségi mozgalom elfojtása, az asszimiláció gyorsításának, fokozásának sürgetése. Bizakodást keltett azonban, hogy 1922 január elején Bethlen miniszterelnök igen előzékenyen fogadta előbb a soproni németek küldöttségét, majd azt a német delegációt, amely a szerb megszállás alól a múlt év augusztusában felszabadult bizonyos dél-dunántúli és dél-alföldi területek német lakossága nevében terjesztette elő kívánságait, utalva arra, hogy azok teljesítése — az egyedül így elvárható nemzetiségpolitikai kölcsönösség alapján — az elveszett területek magyarságának is érdekében áll. Válaszában Bethlen kijelentette, hogy nem ismétli meg a korábbi kormányok nemzetiségpolitikai hibáit, s méltányolni fogja, hogy a németek mindig a leghűségesebb elemek voltak a régi Magyarországon. Közölte, hogy a küszöbön álló nemzetgyűlési választások alkalmával semmiféle nehézséget nem támaszt német jelöltek indításával szemben. Vass József kultuszminiszter is, aki Fürstenberg követ véleménye szerint „egyébként bizonyára sovinisztának minősíthető", rendkívül előzékeny volt, s többek közt megígérte egy német tanítóképző intézet hamaros felállítását.8 'Bellér: i. m. 151. 1 Soós Katalin: Burgenland az európai politikában 1918-1921. Bp. 1971. 135-177. 8Bundesarchiv (ΒΑ), R 43. I. 156. Bd. 1. (Akten betreffend Ungarn). Fol. 45-46. Fürstenberg jelentése, Bp. 1922. jan. 20.
