Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 869 Év 31 napnál rövidebb ideig 31-60 napig 61-90 napig 91-150 napig 151-240 napig 240 napnál hosszabb ideig 1932 45,0 17,0 17,0 9,0 8,0 4,0 1933 49,6 16,4 14,2 7,7 6,8 4,3 1934 54,6 16,0 14,4 7,2 5,0 2,8 1935 50,9 13.4 12,0 7,3 9.1 8,1 1936 52,6 13,4 13,0 7,5 7,3 6,8 Ebből a kimutatásból is látható, hogy a munkanélkülieknek 50%-a 1 hónapnál hosszabb ideig volt munka nélkül, de igen magas a 3 hónapot meghaladóan munkanélküliek százalékos aránya is, sőt számuk 1934 kivételével növekedett is, főleg 1935-ben és 1936-ban, ami annak tudható be, hogy a gyárak a depresszió időszakában a gépek és a munkaidő gazdaságosabb kihasználásával igyekeztek a termelésüket növelni és nem a munkáslétszám gyarapításával. Ez okból nőtt a hosszú idő óta elhelyezkedni nem tudó munkások száma. 1938 márciusában a Darányi-kormány által meghirdetett ún. győri program, mely a háborús készülődés, a nyílt fegyverkezés programja volt, elejét vette az 1937—38-ban mutatkozó válságjelenségeknek. Az állami megrendelések, vagyis a katonai szállítások hatására a magyar ipar már 1938 második felére kilábalt a válságból, a nemzetgazdaság háborús útra terelésével megindult a hadikonjunktúra. A termelés felfutása, valamint a háború alatti behívások nagymértékben lecsökkentették a munkanélküliséget. Még ebben az elhelyezkedés szempontjából legkedvezőbb időszakban sem szűnt meg azonban teljesen a munkanélküliség. A munkaközvetítők kimutatása szerint 1942-ben a munkát keresők 64%-át, 1943-ban pedig 75%-át sikerült elhelyezni. A munkanélküliek fennmaradó száma elsősorban onnan adódott, hogy a szakmájukban évek óta elhelyezkedni nem tudó munkások most, kihasználva a konjunktúrát, megpróbáltak ismét annak megfelelő munkahelyet keresni, ez azonban sok esetben nem ment könnyen, mert kijöttek a gyakorlatból. Ezek a munkások áldozatot is vállaltak, hogy megfelelő munkahelyre kerüljenek. A munkanélküliek számát gyarapították a mezőgazdaságból a városokba özönlők és a munkaképes korba jutók is. Ez lehet az oka annak, hogy a munkanélküliek száma az 1943. év kivételével az 1926-27. évi szinten mozgott a szakszervezetek kimutatása szerint. A statisztikai adatok szerint tehát a munkanélküliség csak a háború utolsó éveiben csökkent számottevőn. Λ tőkés ' •.< •adatomnak 07 a társadalmi nyavalyája ekkor is mindvégig jellemzője volt · Horthj téndszetnek Ha a szakszervezetek által kimutatott munkanélküliek számát összevetjük a hatósági munkaközvetítők által az év végéig elhelyezni nem tudott munkanélküliek szamával, még mindig igen sok munkanélkülit találunk az országban. Számuk 10 cs 40 ezer között mozgott a tárgvalt időszakban. 1939-ben a két szerváltai kimutatott munkanélküliek száma 41 752. 1940-ben 34 274, 1941-ben 25 084, 1942-ben 16 642 és 1943-ban 9852 '044-ben a statisztikák nem adnak hírt munkanélküliségről. Λζ eddig ismertetett munkanélküliségi számadatok mögött mérhetetlen nyomor húzódott meg. A munkanélküliség egyenK volt a legsúlyosabb nélkülözéssel, a testi és lelki elnyomorodással, a családi eiet tönkretételével, mely kitörölhetetlen nyomot hagyott
