Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 861 ideig volt munka nélkül.3 1 Az állandó munkanélküliség mellett figyelmet érdemel a munkanélküliségnek egy enyhébb formája, a részleges munkanélküliség is, amely abból áll, hogy a munkaadók a munkástörzsgárdát vagy annak egy részét a rendesnél kisebb napi munkaidő mellett foglalkoztatják, ezáltal a munkások napi keresete érzékenyen csökken. A Központi Statisztikai Hivatal 1921-ben a nyilvántartott 3091 gyártelep közül 1930-tól kapott erre vonatkozó adatokat, amelyekből kiderült, hogy ezeknek 34,2%-a (671 gyár) dolgozott nyolc óránál kevesebb napi nettó munkaóra mellett, mégpedig ezek közül 625 egész éven át.3 2 A dolgozók nemek szerinti főcsoportjait tekintve, a munkát keresők között 1922-ben a férfiak 70,9, 1921-ben 69%-kal, a nők pedig 27,5, illetve 29,7%-kal, a tanoncok pedig 1,6- és 1,3%-kal szerepeltek. A közvetítők 1922-ben a munkahelyek 65,9%-át (1923-ban 60,6%-át) a férfiaknak, ugyanezen időszakban 30,8%-át, illetve 35,8%-át a nőknek, 3,3% és 3,6%-át a tanoncoknak ajánlották fel. A munkapiac mind a férfiak, mind a nők szempontjából kedvezőtlen volt, de lényegesen rosszabb a férfiak szempontjából. A férfiak esetében ugyanis 100 munkahelyre 148 munkakereső, a nőknél pedig 100 munkahelyre 107 munkakereső jutott.3 3 Az 1920-as évek közepén kibontakozó nemzetközi gazdasági konjunktúra kihasználásának lehetőségeit a politikai konszolidáció, az 1924-ben végrehajtott pénzügyi stabilizáció és az 1925 januárjától életbe léptetett vámrendszer megteremtette Magyarországon. 1924- és 1925-ben azonban még távolról sem mutatkoztak a gazdasági konjunktúra jelei. Az infláció megszűnt, az államháztartás helyreállt, magas vámok védelmezték a belföldi ipart, de nagyobb beruházási tevékenység nem indulhatott meg. A stabilizációt követő években nem indult meg közvetlenül a gazdasági fellendülés, átmenetileg a szanálást követő defláció, s ennek nyomán az ún. szanálási válság vetette vissza a gazdaságot. 1924 folyamán 330 cég jutott csődbe, 1925-26 fordulóján pedig a csődök és kényszer egyezségek száma 200—300 körül mozgott. Mindez a foglalkoztatottság erős csökkenésével, a termelés visszaesésével, a munkanélküliség mövekedésével járt együtt. Az inflációs konjunktúrát alaposan kihasználó bútoriparból már 1924-ben közel ezer szakmunkást bocsátottak el. A nehéziparban a szanálást követően a rendkívüli pénzszűke még az átlagos beruházási tevékenységet sem tette lehetővé. A bányászat, vas-és gépgyártás üzemei hirtelen megrendelés nélkül maradtak. Már 1924 második felében 10 ezer bányászt bocsátottak el és így a bányamunkásság kereken 20%-a vált munkanélkülivé. 1925-ben és 1926 első felében újabb 15 ezer bányász került utcára. Óriási visszaesés következett be a kohászatban, a vasfeldolgozó és gépiparban, a vegyiparban, az építőanyaggyártásban és legsúlyosabb volt a válság az építőiparban. Mindez sokezer munkanélküli munkást jelente tt. A fellendülés időszaka csak 1926 nyarától bontakozott ki. A szanálási válság okozta gazdasági zavaroknak, a deflációs pénzszűkének fokozatos enyhülése lassanként biztosította a stabilizációs rendszer adta lehetőség kiaknázását. A gazdasági tevékenység megélénkült, amit beszédesen mutatott a betétállomány növekedése és az építőtevékenység megindulása, a vasipar és a bányászat termelésének megnövekedése. Az 1926—27-től meginduló konjunktúra beilleszkedett a világszerte kibontakozó fellendülésbe. A kon-31 Uo. 3 2 Uo. 3 3 Statisztikai Sziemle, 1924. 3-4. sz. 102-104. Munkanélküliség. 4 Századok 1978/5
