Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
860 BAKSAY ZOLTÁN A hatósági munkaközvetítő hivataloknál munkát keresők száma vidéken és Budapesten:2 8 Év Munkakeresők vidéken Munkakeresők Budapesten Az összes munkakeresők %-a Év Munkakeresők vidéken Munkakeresők Budapesten vidéken Budapesten 1920 19 760 89 828 18 82 1921 29 083 86 744 25 75 1922 31 137 84 723 27 73 1923 31 474 73 105 30 70 1924 35 354 69 960 33 . 67 aratási szerződés nélkül. Amíg Budapesten a munkát keresők között nagyobb számban voltak a szakmunkások, vagy legalábbis ugyanolyanban, mint a betanított és segédmunkás, addig vidéken egy-két év kivételével, amikor egyensúlyban volt a két kategória, mindig jóval több volt a segédmunkás munkakeresők száma, mint a szakmunkásoké. Ennek a tendenciának a kialakulásában azonban az is közrejátszott, hogy a szakmunkások nehezebben kaptak alkalmazást, mint a segédmunkások. 1921-ben pl. a közvetítések 30%-a szakmunkára, 70%-a pedig segédmunkára esett. A nőknél a közvetítéseknek csak 2%-a esett szakmunkára, 98%-a segédmunkára. Ez az arány a következő két évben valamit javult, mert 1922-ben a munkahelyek 33,7%-át, 1923-ban 35,3%-át a szakmunkások, ugyanezen idő alatt 66,3%-át, illetve 64,7%-át a segédmunkások részére ajánlották fel. Ugyanekkor 1922-ben a munkát keresők között 44,9%, 1923-ban pedig 43,2% volt a szakmunkás és 55,1, illetve 56,8% volt a segédmunkás. Vagyis 1922-höz viszonyítva 1923-ban a szakmunkások részére bejelentett munkahelyek száma 1,6%-kal emelkedett, a szakmunkás munkakeresők száma pedig 1,7%-kal csökkent.29 A munkanélküliség és a rossz gazdasági viszonyok jellemző tünete volt a munkások sűrű helyváltoztatása ugyanazon foglalkoztatási ágon belül, valamint a munkások átáramlása az egyik foglalkozási csoportból a másikba (mezőgazdaságból az iparba és viszont), továbbá a tanult foglalkozásból más, alacsonyabb fokú megélhetést biztosító kereseti ágba. Az utóbbi súlyos jelenségre, az ún. kvalitatív munkanélküliségre jellemző adatot találunk a budapesti munkaközvetítőnél, amelynek forgalmában 1920-ban 2893,1921-ben 2352, 1922-ben 3307 férfi és 4512 női szakmunkás vállalt szakképzettséget nem igénylő segédmunkát.3 0 Ezeknek a munkásoknak nagy része a vas- és fémipari, a gépipari és az élelmezésipari munkásokból került ki, ahol a háború utáni időszakban erőteljesen visszaesett a termelés. A foglalkozási ágak közül a legtöbb munkanélküli a vasiparban és az építőiparban volt. Az egyes szakmák közül a lakatosok, kőművesek, szállodai és vendéglátóipari dolgozók és az asztalosok között volt a munkanélküliség a legnagyobb. A munkanélküliséget súlyosbította, hogy időtartama átlagosan igen hosszú volt, pl. az 1920-as népszámlálás adatai szerint az összes munkanélküli 52,1%-a 3 hónapnál hosszabb JS Uo. 29 Uo. 30 Magyar Statisztikai Szemle, 1923. 1-2. sz. 8-11. Munkapiac és munkanélküliség.
