Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 859 A hatósági munkaközvetítők forgalma az 1920-1924. években a következőképpen alakult1 '' Év Munkahely Munkakereső Közvetítés 100 munkahelyre esett munkakereső 100 munkaerőre esett közvetítés 1920 92 381 109 588 54 224 119 50 1921 87 041 115 827 54 764 133 47 1922 103 012 115 860 60 402 112 52 1923 80 331 104 579 51 588 130 49 1924 78 249 105 314 49 494 135 47 A munkanélküliséget mutató statisztikák szerint a munkanélküliség mértéke az 1919-es évet követően némileg csökkent, de továbbra is igen magas szintet ért el és 1920—1922 között lassú emelkedést lehet megállapítani, mind a szakszervezetek által kimutatott munkanélküliek számát illetően, mind a munkaközvetítők forgalmát tekintve. Az ipari termelésben 1922-től kibontakozó kedvezőbb konjunktúra a munkanélküliség alakulásában nem nagyon mutatkozott meg, mindössze a szakszervezeti munkanélküliek számának csökkenésében és 1922-ben a munkaközvetítők által kimutatott 100 munkahelyre eső munkakeresők és 100 munkahelyre jutó közvetítések valamivel kedvezőbb alakulásában jelentkezett. A szakszervezetek által kimutatott segélyezett munkanélküliek száma ugyanis 1922. február 1-én 18 212 volt, 27%-kal kevesebb, mint 1921. április 15-én. A csökkent állomány is még jelentékeny arányú munkanélküliséget takar, mert 100 szervezett munkás közül 12 nem kapott munkát. A szakszervezeti munkanélküliek száma 1923-ban alakult a háború után a legkedvezőbben. A munkaközvetítés frontján azonban 1922 után visszaesés következett be, nőtt a munkakeresők száma a munkahelyekhez képest és csökkent a 100 főre jutó közvetítések száma. 1924-ben a stabilizáció után bekövetkezett termeléshanyatlás következtében a szakszervezeti munkanélküliek nagymérvű növekedésének lehetünk tanúi, és a helyzet rosszabbodását tükrözik a közvetítési statisztikák is. A munkaközvetítők forgalmát tekintve megállapíthatjuk, hogy a vidéki munkanélküliség növekedésének mértéke meghaladta a Budapesten nyilvántartott forgalom mértékét, melyből következik, hogy az 1921 végén és 1922-ben észlelt átmeneti kedvező gazdasági konjunktúra vidéken kevésbé éreztette hatását, mint a fővárosban. Amint a 860. lapon levő táblázatból is kiderül, vidéken évről évre nőtt a munkaközvetítőknél jelentkező ipari munkakeresők száma, ugyanebben az időszakban Budapesten valamivel csökkent. Az összes ipari munkakeresőnek 1920-ban csak 18%-át tette ki a vidéki ipari munkakeresők száma, 1924-ben azonban már 33%-át. Még pregnánsabban mutatja ezt a tendenciát, ha a vidéki ipari munkakeresők számát a budapestiek számának százalékában vizsgáljuk. Ez esetben megállapíthatjuk, hogy amíg 1920-ban a vidékiek száma a budapestiek számának csak 21,9%-át tette ki, addig 1924-ben elérte az 50%-át, ami a vidéki munkaalkalmak nagyságát tekintve, beszédesen bizonyítja a vidéki ipari munkanélküliség súlyosságát. Ennek oka a nehezebb elhelyezkedési lehetőségen túlmenően a mezőgazdasági népesség átrétegződésében keresendő, 1921-ben 9000 mezőgazdasági munkás maradt 2'Magyar Statisztikai Szemle, 1924. 3-4. sz. 102-104. Munkanélküliség.
