Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 857 mezőgazdasági fejlődése múlott, de ettől függött a korszerű gazdasági struktúra kialakításának úgyszólván valamennyi kérdése. A magyar uralkodó osztályok azonban elsikkasztották a földreformot. A mezőgazdaság sürgető átalakításának elsikkasztása további évtizedekre tette fejlődésképtelenné a nemzetgazdaság legfőbb ágát, további évtizedekre konzerválta a tömegnyomort, állandósította a munkanélküliséget és alapvetően gátat vetett a gazdaság többi területe fellendülésének.2 5 A régi gazdasági keretek széthullása, a gyáripar lényeges átalakítását is napirendre tűzte. Az ipar átalakítása sokirányú objektív feladatként merült fel. Mindenekelőtt az ország iparosítása vált sürgető feladattá, mely nagyon fontos volt az ország társadalmi struktúrája következtében is. Magyarországon az agrárországokkal összevetve aránytalanul magas volt a népsűrűség. A lakosság sűrűsége megközelítette a fejlett iparosodott nyugateurópai országok szintjét, ilyen körülmények között a népesség foglalkoztatása még intenzívebb mezőgazdaság esetén is csak az ipar révén biztosítható. A tömeges falusi nincstelenség, mely a háború után már a kivándorlásban sem talált levezető szelepre, különösen fontossá tette volna az ipar gyors kiépítését. Szükségessé vált továbbá a termelés belső struktúrájának átalakítása, a magyar gyáripar korszerűsítése, a belső piac ellátása mellett exportképességének biztosítása is. Ebben a helyzetben különös jelentősége lett volna a problémákat felismerő és megoldásukra irányuló gazdaságpolitikának. Az ellenforradalom felülkerekedése után a politikai viszonyok a kormánykörök számára nem tették lehetővé az objektíve jelentkező gazdasági követelmények, a gazdaságpolitikai teendők felismerését sem. A labilis politikai talajon 1919-20-ban nem beszélhetünk bármiféle gazdaságpolitikai koncepció kialakulásáról. A rossz gazdaságpolitika következtében megoldatlan kérdés volt a hitelpiac és a külkereskedelem helyreállítása; a kizárólag hadiipari termeléssel foglalkozó gyárak átállása béketermelésre megoldatlan feladat volt. Ezek a gyárak szélnek eresztették munkásaik nagy részét és évekig pangtak forgótőke hiányában. Óriási gondot okozott a nyersanyaghiány, főleg a szénhiány. A Bethlen István vezette új kormány megteremtette az ellenforradalmi rendszer politikai konszolidációját, és magával hozta az „agrárius" gazdaságpolitikai irányzat háttérbe szorítását is. A politikai konszolidáció keretében kibontakozó gazdaságpolitikát a nagytőke és nagybirtok közös érdekeinek megfelelően alakította ki a kormány, a szabadversenyen alapuló mechanizmust részesítve előnyben. Az 1921-től kibontakozó gazdaságpolitikának mindenekelőtt a pénz értékromlásával kellett szembenéznie. A kormányzat az államháztartás egyensúlyának megteremtését, az állami bevételek minden eszközzel történő fokozását állította előtérbe. A gazdasági konszolidáció megteremtése érdekében elengedhetetlen volt az infláció megfékezése. Ennek érdekében bevezették a vagyonváltságot, amely azonban nem volt képes az inflációt megfékezni. A kormány deflációs politikája viszont a másik oldalról egy csapásra véget vetett a még teljesen ki sem bontakozó inflációs konjunktúrának, s az alighogy élénkülő gazdasági életet a hitelhiány, az árcsökkenés és bérérték-emelkedés teljesen megbénította. A szanálási terv 1921 őszére összeomlott. Az ezt követően szabadjára engedett infláció, a realizálatlan állami hitelek, a nagytőke számára rendkívül előnyös J S A gazdasági helyzetre vonatkozó megállapításoknál, Berend T. Iván-Ránki György: Magyarország gazdasága az elsó' világháború után 1919-1929, valamint Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában (1933-1944) című munkát vettem alapul.
