Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
86 PRITZ PÂL Ellenben - és ez 1933 első felében a magyar külpolitikai vonalvezetés sajátosságához tartozott - a kormánynak a Németországgal szembeni tartózkodása annak izolálódásával szinte fordított arányosságban csökkent. Rácz Dezső, az MTI londoni levelezője április második felében még úgy látta, hogy Gömbös Gyula addigi beszédeiből kicsendülő németekkel szembeni elhatárolódás az angol fővárosban „kitűnő benyomást" gyakorolt. Az angol-német viszony elhidegüléséből azt a következtetést vonja le, hogy e „fordulat talán nem kedvezőtlen a magyar érdekekre, mert Anglia, a német befolyás ellensúlyozására, közép-európai szövetségeseket fog keresni. Azt hiszem, a helyzet kényessége a legszigorúbb semlegességet teszi kötelességünkké, amit sajtónkban is ki kel] fejezni. Legszerencsésebb volna, ha lapjaink azt a benyomást keltenék, mintha Svájcban írnák őket." A tanácsot itthon nem tudták megfogadni. Egy hónappal később a londoni levelező — konkrét példák alapján — már arra a következtetésre jut, hogy „tudatosar hátat fordítunk Londonnak és úgyszólván szégyeljük egykori angol asszociációinkat".63 Azt gondoljuk, hogy a londoni levelező helyesen ragadja meg az események tendenciáját, de a kontúrokat némileg leegyszerűsíti, illetve túlrajzolja. Ugyanis már < márciusban előadókörúton Németországban tartózkodó Bethlen István számjeltáviratbar figyelmezteti a miniszterelnököt: „Itteni német nemzeti körökben kínos feltűnés keltettek magyar lapok nagy részének állítólagos német atrocitásokról terjesztet szenzációt hajhászó hírei. Sajtó ezen magatartásának folytatása magyar-német barátságo komolyan érinteni alkalmas." Egyben kéri Gömböst, hasson oda, hogy a sajtó hangjí megváltozzék. Fellépésének bizonyára szerepe lehetett abban, hogy április elején abuda pesti német követ már „elismeréssel" nyilatkozhatott a magyar sajtó magatartásáról.6 4 Ellenben a Londonhoz fűződő viszonyt illetően inkább annak elhanyagolásáról mint tudatos hátat fordításról lehet beszélni. Ha azt kutatjuk, vajon a magyar külpolitika említett sajátosságának mi lehetett kiváltó oka, akkor közvetlen mozgatóként közös politikai érdekekre nem lenne helye hivatkozni. Németországi útja során a berlini Kulturbundban „nagyszámú és csillogó hallgatóság előtt tartott reprezentatív előadásában Bethlen István részletesen boncolgatt a két ország helyzete közötti eltéréseket, megállapította, hogy a két nép közöt kölcsönösen hiányzik a megértés. És bár hozzáfűzte, hogy „e megértés szolgálatában jelent meg itt, mégis a magyar—olasz barátság kiváltó okainak, jellemzésének sokk; nagyobb helyet szentelt, mint a magyar—német kapcsolatoknak. Berlinbe érkezése utá egyébként ragaszkodott ahhoz, hogy az újságírókat fogadhassa, akik előtt egyértelműe kijelentette, nem híve a szövetségi rendszereknek. Nyilatkozatának joggal tulajdoni hatunk kettős értelmet. Egyfelől ekképpen is a létező francia szövetségi rendszei támadta, másfelől viszont meg akarta előzni az útjára vonatkozó találgatásokat : ezzel : kinyilvánította, hogy nincsen szó német-magyar szövetségről, sem annak előkészítésérő Ezek a gondolatok előadásában — amelyek szenzációja, megintcsak a német—magy; kapcsolatok körén kívülesően, a pánszláv törekvések éles exponálása és ezzel összi 6 3 Κ 429. 16. csomó 4. dosszié. Rácz Dezső Kozmának IV. 24-én, uo. 5. dosszié. Rácz V. 24-é Zimmernek, Kozma helyettesének. 64 K 74. 1933-I-München. Velics (Bethlen) III. 18-i számjeltávirata; Κ 63. 1933-20-101 napijelentés Kánya és Schoen IV. 3-i beszélgetéséről.
