Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 845 illami politika szintjén történő elismerésért és a kizárólagosságért. Az eszmék és javasatok tarka kavalkádja nyitott ajtókra talált a Fehér Házban, a megértőnek tűnő fogadatás a siker illúziójával kecsegtetett. Ám a döntések nem biztosítottak kizárólagosságot :gyetlen nézetnek és irányzatnak sem. A mindenkori politikai helyzet, valamint az ilgondolások és tervezetek mögött álló erők súlyának mérlegelésével születtek; kompronisszum termékei voltak. A kompromisszumok célja a különböző irányokból érkező íyomások kiegyensúlyozása volt. A kompromisszumoknak tehát minden figyelmet irdcmlő irányzat és törekvés számára tartalmazniuk kellett valamit; azokban ki-ki megtaálhatta az általa képviselt álláspont bizonyos elemeit. Az erők súlyának mérlegelése dszont azzal a következménnyel járt, hogy a kormányzat nem azonos értékű engedmélyeket tett, a kompromisszumok elemei csak látszatra voltak egyensúlyban. Ennek egpregnánsabb bizonyítéka a NIRA volt. Roosevelt magatartása szüntelenül meglepetésekkel szolgált, még legközelebbi munkatársai számára is. Államférfiúi habitusát érzékelteti egy kijelentése, amit az adóügyi örvényjavaslat kapcsán 1935 nyarán Morgenthau pénzügyminiszternek tett: „Álláspontom iz adott órában érvényes; a helyzet csaknem pillanatonként változik."s 5 Ezt a magatarást és a belőle fakadó politikai vonalvezetést különböző módon kommentálják az elnök iletrajzírói, sűrűn emlegetve a roosevelti politika eklekticizmusát, pragmatizmusát, rögönzéseit stb. Tárgyalt témánk vonatkozásában olyan értékelését adják az 1933—35 közti dőszaknak, hogy Roosevelt az „első száz nap" folyamán össz-amerikai koalíció élén ávánt tevékenykedni, de a NIRA bukása után felhagyott azzal a kísérlettel, hogy az egész íemzet számára vonzó politikát valósítson meg. Az 1935-ös irányváltozás tendenciájának irtelmezésében már eltérő álláspontokat tükröz a Roosevelt-irodalom. Egyes szerzők >alratolódásról, a New Deal radikalizálódásáról írnak, határozott monopóliumelleneséget tulajdonítva a kormányzat új orientációjának. Mások a régivágású liberalizmus rányába való visszakanyarodást, egyben a „társadalmi tervezés" — tehát az állami beavat -:ozás szabályozó szerepének — háttérbe szorulását vélik felfedezni a fordulattal megndult szakaszban. A változások ilyen vagy olyan vonásának túlhangsúlyozása, más vonások mellőzése lhomályosítja a ténylegesen végbement folyamat való arculatát. A polarizált ábrázolás lem adekvát a valósággal, mert a kiemelt vonások nem egymagukban léteztek, hanem isszefonódtak a mellőzöttekkel. A monopóliumellenesség szükségképp jelenthette a égivágású liberalizmus előretörését is, a balratolódás tisztázatlan fogalma pedig jelölhette . munkaügyi törvényhozás terén történt előrehaladást, de jelölhette a politikai spektrum obbszélén helyet foglaló monopoltőkéhez képest „balra" elhelyezkedő közép- és kis»olgári rétegek fokozottabb állami támogatását is. Úgyszintén vitatható a „társadalmi ervezés" háttérbe szorulásának feltételezése. Ezt elfogadva ugyanis kérdésessé válik, hogy niként szerzett érvényt megújuló energiával a kormányzat a NIRA bukását követően smét hatályossá vált trösztellenes törvényeknek. A tények azt bizonyítják, hogy ez az llamhatalom fokozott beavatkozásával ment végbe. A korszak tanulmányozása alapján megállapítható, hogy az 1935 utáni kormányzati •olitika ugyanúgy nem volt egysíkú, egyetlen eszmeáramlatot, orientációt tükröző, mint nnak előtte. A kormányzat 1935 előtt is, után is össztársadalmi érdekűnek hirdetett 5 s Idézi Blum: i. m. 303. Századok 1978/5
