Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815

846 LÁNG IMRE célok elérésével kísérletezett, s érzékelte a nemzetgazdasági és társadalmi struktúra reformjának szükségét. Feladatát oly módon vélte a legeredményesebben megoldhatónak, ha intézkedéseinek előkészítési stádiumában hatni engedi a különböző, egymással ütköző érdekek képviseletében jelentkező erőket. A feladatok megoldására felkészületlen kormányzat ezeket az érdekeket magukkal a feladatokkal azonosította, az államhatalomnak valamiféle nivelláló szerepet szánva. Ε felfogásból következően az optimális megoldás első lépését az érdekeket tükröző elgondolások összeolvasztásában látta. S mivel az ingadozó erőviszonyok pillanatnyi állása szabta meg, hogy valamely orientációnak politikailag mi a súlya (tehát mennyiben ajánlatos a figyelembevétele), az éppen soron levő kormányzati intézkedésben e felfedezni vélt súllyal arányosan jutott kifejezésre az adott orientáció. Csak természetes, hogy a nézetek és tervezetek eme olvasztótégelyéből, amiben alárendelt és korlátozott szerep jutott az elméleti megfontolásoknak, nem kerülhetett ki elvileg megalapozott, következetes intézkedés-sorozat. Az a tény, hogy a tárgyalt időszak leginkább távlatos tettében, a NIRA-ban a kormányzat alapvetően az ipar uraival való „társasviszonyra" épített, a NIRA összeomlása után viszont bizonyos monopóliumellenes vonások is felfedezhetőek voltak a New Deal új lépéseiben, nem bizonyítja, hogy 1935 tavasza-nyara határkő volt a monopóliumok szerepének és tevékenységének kormányzati megítélésében. A New Deal 1935 előtti szakaszában megalkotott törvényekben, foganatosított intézkedésekben is fellelhető a monopóliumok bizonyos mértékű szabályozásának tendenciája. Példa erre éppen a NIRA. amely - jóllehet a „társasviszonyra" épült - a kódexek kormányellenőrzését irányozta elő. Ugyanakkor nem kétséges, hogy a NIRA megbuktatásában döntő szerepet játszó monopoltőke magatartása hozzájárult az új intézkedések monopóliumellenes vonásaihoz. Mint erre már utaltam, a konzervativizmus New Deal-ellenes fellépése, amit a gazdasági helyzet 1933 őszén történt rosszabbodása váltott ki, a gazdaság konszolidálódásával párhuzamosan tovább erősödött. Ez másképpen úgy fogalmazható, hogy a kormányzat távolabbra mutató struktúramódosító elgondolásai a konszolidálódás előrehaladtával növekvő ellenállásra találtak a konzervativizmus erőinél, elsősorban az ipai urainál. A New Deal addig volt elfogadható számukra, amíg a válságból való kijutási segítette. Mihelyt túljutott e szakaszon az amerikai kapitalizmus, s előtérbe kerültek ε New Deal struktúraváltozást célzó próbálkozásai, a kormányzati politika helytelenítése nyílt szembenállásba torkollt. Ε próbálkozásokat korábban is érzékelni lehetett, de akkoi még a válság okozta súlyos állapotok felszámolása volt napirenden. Ehhez pedig nélkülözhetetlen volt az államhatalom. A New Deal még egy aspektusára szükséges rámutatni, összefüggésben a tárgyal· témával. A New Deal elsősorban a válságból való kijutást segítő eszközrendszer volt hozzávetőleg csak a harmincas évek közepétől szolgálhatta — a néhány hónapig tartc 1937/38-as válságszakasz kivételével - a gazdaság reformját. Ε funkciójából következett hogy alapvetően a gazdaság megmentésének és az újabb válság elkerülésének feladataii részesítette előnyben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom. A gazdaság átalakítását célbí vevő reformelgondolások szükségszerűen alárendelődtek a rövid távon eredménnye kecsegtető szükségintézkedéseknek. Ugyanakkor elválaszthatatlanul összefonódtak a; utóbbiakkal, mert az események meggyorsulása következtében egyazon időben jelentke zett a szükségmegoldás és a tartós rendezés aktualitása. A New Deal kettős rendeltetésé — a talpraállás ösztönzését és a reformot — a rohanó események sodrában egyidejűleg