Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
840 LÁNG IMRE és végrehajtásánál. Szerepük tehát defenzív volt, s a monopoltöke akcióinak mérséklésére, térhódításának visszafogására korlátozódott. Ami mármost a munkásságot illeti, pozícióját az határozta meg, hogy csak a NIRA megalkotásával lépett ki a jogegyenlőtlenség állapotából, nem voltak kiépített hadállásai a monopoltőkével szemben (az American Federation of Labor szakszervezeti szövetség nem számított annak), s a NIRA hatálya alatt szüntelenül azért harcolt, hogy megszerzett jogai gyakorlattá váljanak. Amint napirendre került a kódexek kidolgozása, mindegyik erő a kiinduló pozíciója által meghatározottan lépett akcióba, arra törekedve, hogy a NIRA végrehajtása érdekeinek megfelelően történjék. A kibontakozó küzdelemben a monopoltőke azonosította érdekeinek érvényesítését a törvény alapkoncepciójának védelmével, s erre kellő alapot biztosított a kormányzat álláspontja, azaz: a „nagyság" nemzetgazdasági jelentőségének hangoztatása. A verseny további korlátozását kifogásoló egzisztenciák, valamint a szervezkedni akaró ipari munkások a monopoltőke által elfoglalt pozíciót és az annak erősítésére irányuló törekvést támadták. Rövidesen kitűnt, hogy nagyon különböző a NIRA-ban kiegyensúlyozottnak hirdetett előnyök értéke. A monopoltőke potenciáljára és szervezettségére támaszkodott, a törvény sáncain belül biztos helyzete volt, számíthatott a kormányzat támogatására. Lényegileg diktálhatott. A másik két erő oldalán a törvény — habár ellentmondásos — intencióinak és alapelveinek súlya, valamint a kormányzat többnyire formális, következetlen, sőt a munkásság esetében olykor közömbösségre valló, kevéssé hatékony intézkedései voltak.50 Nyilvánvaló, hogy a két erő együttesen sem ellensúlyozhatta a monopoltőke pozícióját, még kevésbé külön-külön A gyakorlat az utóbbi volt, hiszen a közép- és kispolgári rétegek más célokért küzdöttek, mint az ipari munkások. A két erő szervezettsége — különösen a közép- és kispolgári rétegeké — messze elmaradt a monopoltőkéétől. Nem javított a helyzeten a közvélemény monopóliumellenessége és a kongresszusi progresszívek aktivitása sem. Mégis, a kódexek fő haszonélvezője, a monopoltőke volt az, amely növekvő elégedetlenségével kikezdte a NIRA-t. Az elégedetlenség a gazdasági helyzet javulásával párhuzamosan nőtt. Az ipari termelés 1935-re elérte az 1923-25. évi szintet; az eltérő számításokból következően pontatlan foglalkoztatottsági adatok arra mutattak, hogy a szakszervezetekben tömörült munkásságnak már nem 25, hanem csak 17 százaléka volt munka nélkül; az árak indexe, amely - 1929-hez képest — 1933 márciusában 63-at jelzett, 1935-re már 76,5-re emelkedett.5 1 Mint erre már utaltam, a New Deal ellenzékét az 1933 őszén bekövetkezett gazdasági visszaesés aktivizálta. Most az a helyzet állt elő, hogy a kormányzattal való szembenállást az érlelődő megélénkülés fokozta tovább. A javulást jelző mutatók újabb következtetést sugalltak. Az ipar kapitányai immár úgy vélekedtek, hogy az „ipari önkormányzat" megvalósításában nincs szükség a kormányzat jóváhagyására, mert ez csak doktriner állami tisztviselőkkel való alkudozást és a terebélyesedő bürokratikus államgépezet által kifejtett ellenőrzés terhét jelenti. A NIRA-ban a lezárult szükségállapot felesleges maradványát látták, s arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az iparnak magának kell végrehajtania az ipari állapotok normalizálását. A monopoltőke politikai radikalizmust, gazdasági dilettantizmust, a munkásság kegyeiért való veszé-50 Roosevelt nem sok érdeklődést tanúsított a kollektív bértárgyalások és az ipari munkások gazdasági szervezkedése iránt, és egyetértett az NRA vezetőinek azon álláspontjával, hogy a sztrájkok akadályozzák a gazdasági talpraállást. Vö. Leuchtenburg: i. m. 107-108. 51 Kindleberger: i. m. 233.
