Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 841 lyes versenyfutást, az idejétmúlta trösztellenes hagyományokkal való kacérkodást, az amerikai értékek sutbadobását és külföldi (német, olasz, szovjet) példák importját írta a kormányzat terhére. A New Deal elleni demagógia jelképe lett, hogy a Szabadságliga az alkotmány védelmét írta zászlajára. Az NRA elleni monopolista támadás politikai szükségszerűségből a liberalizmus mezében lépett fel, s az amerikai hagyományok, értékek, életforma védelmezésének frazeológiájával operált. Természetesen nem róhatta fel nyíltan a kormányzatnak, hogy rosszul értelmezte a feladatát, amikor a monopoltőke érdekeinek kizárólagos képviselete helyett valamiféle országos „érdekösszhang" megteremtésére vállalkozott. Valójában — kimondatlanul— azért marasztalta el a monopoltőke a kormányzatot, mert az az amerikai társadalom más erőinek közreműködését is biztosítani akarta. Nem volt hajlandó felismerni, hogy az össztársadalmi érdekek képviseletét hirdető kormányzat az amerikai kapitalizmus jobb működése érdekében tette ezt. Amikor az ipar urai szembefordultak az NRA-val, ezzel voltaképpen azt adták tudtára a kormányzatnak, hogy hibát követett el, amikor nem értette meg, hogy az amerikai gazdaság ügye azonos a monopoltőke akadálytalan tevékenységével, s olyan törekvéseket is érvényesülni hagyott, amelyek gátolták az idejétmúlta versenyideáltól és az ipari munkásság „uralmától" való szabadulást. A monopoltőke úgy ítélte meg a 30-as évek derekán, hogy ha a kormányzat nem képes biztosítani számára a gazdaság korlátlan uralmát és alkudozásra kényszeríti az ellentétes célokért küzdő erőkkel, akkor eltorzítja a Roosevelt által kilátásba helyezett „társasviszonyt" és az amerikai gazdaság érdekei ellen is cselekszik - meg kell tehát buktatni káros módszereit. A kényelmetlenné vált kötelezettségektől szabadulni akaró monopoltőke az NRA-ellenes kampány során egy táborba került a közép- és kisegzisztenciákat képviselő erőkkel. Furcsa, természetellenes képződmény volt ez a koalíció, összetartó ereje az államhatalom beavatkozásában való csalódottság volt. A közép- és kispolgári rétegek csalódottságának tartalma azonban alapvetően ellentétes volt a monopoltőkéével. Ε rétegek azért marasztalták el a kormánybeavatkozást megtestesítő NRA tevékenységét, mert az nem biztosította az általuk igényelt védelmet a monopoltőkével szemben, sőt segítséget adott a verseny gúzsba kötéséhez, holott az ipari helyreállítási törvény kormánypropagandája — cserében a trösztellenes törvények feladásáért — a monopóliumok megfékezését ígérte az állami ellenőrzés hatékonnyá tételével. Miközben a monopóliumok és a verseny szabadságáért küzdő erők alapvetően egymás ellen harcoltak, közös bűnbakra találtak, az NRA-ra. Ennek leterítése lett a közvetlen cél, s ez háttérbe szorította áthidalhatatlan ellentéteiket. Amikor pedig elhangzott a Legfelső Bíróság döntése, az alkalmi szövetség és a közvélemény az alkotmányosság és az egyéni szabadság győzelmeként üdvözölte azt. A monopoltőke taktikájával megegyezett, hogy a Legfelső Bíróság alkotmánysértést állapított meg. A döntés összhangban volt a monopolista támadás liberális frazeológiájával, mintegy igazolta azt, s alkalmat adott arra, hogy az ipar urai csatlakozzanak az üdvrivalgáshoz. A Legfelső Bíróság alkalmas formulát talált. A formula a kormányzatot marasztalta el, noha a törvényt a Kongresszus szavazta meg. Az alkotmánysértés vétke érdemileg a kormányzatot terhelte, mert a Kongresszus a kormányzat előterjesztése alapján foglalkozott az ipar helyreállításával és hagyta jóvá a kódexek kidolgozásának módozatait. Az ipari munkásságnak nem volt közvetlen része az ipar helyreállítási koncepciójának megbuktatásában. Amikor megindult, majd tetőzött az NRA elleni támadás, a
