Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 837 A kormányzatnak 1934 tavaszán-nyarán bonyolult feladatot kellett megoldania. A cél a NIRA továbbélésének biztosítása volt. Ez a monopoltőke további közreműködését feltételezte; a „nagyság" bűvölete továbbra is hatott, legalább is a New Deal irányításában felelős vezetők jó részénél. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy engedményeket kell tenni a monopóliumellenes erőknek. Ezt viszont úgy kellett végrehajtani, hogy az engedmények ne idegenítsék el a nagytőkét a New Dealtől. Ami az engedményeket illeti, ezek szükségességét és az NRA gyakorlatának tarthatatlanságát egyre több tény bizonyította. Májusban és júniusban nyilvánosságra kerültek a National Recovery Review Board jelentései. Bizonyító erejük ingatag alapokon nyugodott, mivel a konklúziókat mindössze néhány kódex végrehajtásának tapasztalataiból szűrték le, de a konklúziók elsöprőek voltak és mindenben alátámasztották a monopóliumellenes erők vádjait. Találóan jellemezte a kialakult helyzetet Walter Lippmann, a neves publicista, aki azt a megállapítást tette, hogy a kódexek a Brit Kelet-indiai Társaságnak annak idején adoményozott kiváltságlevélre emlékeztetnek.4 3 A kuszált állapotokat tovább bonyolította a NIRA-ban előirányzott 3,3 milliárd dollár keretösszegű közmunkák körüli huzavona. A közmunkaprogramok előkészületeinek időigényes volta, valamint Harold Ickes belügyminiszter, a közmunkaügyi hivatal vezetőjének túlzott óvatossága, főként azonban Roosevelt fenntartásai a közmunkák hatékonyságát illetően hátráltatták azok kibontakozását.44 Ez kihatott a monopoltőke magatartására. A közmunkák akadozása folytán ugyanis nem szivattyúzta a kormányzat a gazdaság vérkeringésébe azokat a pénzeszközöket, amelyek ösztönzőleg hathattak volna a magántőke beruházásainak bővítésére. Az amerikai kormányzat ekkor még nem jutott el az államkölcsönökkel finanszírozott közmunkák vállalásáig, amik szükségképpen felduzzasztották volna az államadósságot. Egyelőre még a költségvetési egyensúly tiszteletbentartásának szemlélete érvényesült. Az államadósság tudatos növelésére — mint a gazdaság megélénkítésének eszközére — csak az 1937/38. évi gazdasági válság kapcsán került sor a közmunkapolitikában. A kormányzat előtt tornyosuló dilemma érdemi megoldását eleve kilátástalanná tette a NIRA-koncepció felemás, ellentmondásos volta. A helyzet visszásságait érzékelő kormányzat formális intézkedésekre kényszerült. Az alkalmat Johnson kapkodó intézkedései szolgáltatták. Az NRA — kifogandó a szelet a monopóliumellenes erők vitorlájából — 1934. június 7-én memorandumot tett közzé, amely a verseny szabadságát hangsúlyozta, és lényegileg a fennálló árrögzítési gyakorlat ellen foglalt állást. Johnson a következő napon — engedve a monopolista nyomásnak — úgy nyilatkozott, hogy az új NRA-politikát csak az ezután jóváhagyandó kódexekre kell alkalmazni. A nyilatkozat meghiúsította az NRA kilátásba helyezett pálfordulását, hiszen a kódexek zöme ekkor már jóváhagyást nyert. Az események arról győzték meg Rooseveltet, hogy a legcélszerűbb Johnson feláldozásával megkísérelni a felkavart hullámok elsimítását. Augusztus végén Johnson lemondásra kényszerült. Roosevelt szeptember 27-én egy öttagú bizottságra, a National Industrial Recovery Boardra bízta az NRA sorsát, azzal, hogy próbálja megtalálni a kivezető utat és irányítsa a kompromittált szervet. 4 3 Walter Lippmann: The Good Society. Boston, 1937. 123. 44 A közmunka program problémáira nézve Id. Schlesinger: i. m. 284-287.
