Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
838 LÁNG IMRE Johnson leváltása csak a szubjektív feltételeken változtatott, a NIRA-koncepció strukturális gyengéit nem orvosolhatta. Az új vezetés rugalmasabban manőverezett az NRA körüli hullámverésben, mint az előd. Óvatosan kerülte a nagytőke pozícióját veszélyeztető lépéseket, egyidejűleg elvi állásfoglalásokkal bizonytalan gesztusokat tett a monopóliumellenes erők irányában. Mivel az állásfoglalások nem valósultak meg, a monopóliumellenes erőknek arról kellett meggyőződniük, hogy az NRA nem válhat a hőn óhajtott versenyszabadság restaurátorává. A nagytőke képviselői ugyanakkor ismételten leszögezték, hogy érdekeikkel ellentétes lenne a fennálló gyakorlat bárminő változtatása, sőt annak ,javítása" mellett emeltek szót, értve ezen az „ipari önkormányzat" erősítését, a munkásság előretörésének visszaszorítását és az állami beavatkozás mérséklését, illetve megszüntetését.4 5 1934 nyara-ősze egy sor, a nagytőke által riasztónak minősített fejleményt produkált. Az állami szabályozás új területekre hatolt be. Életbe lépett a hírközlési törvény, amely egy kormánybizottság hatáskörébe utalta a hírközlési üzletágak szabályozását, továbbá a légipostatörvény, amely szigorú ellenőrzés alá vonta a forgalom ezen ágát, végül a vasúti nyugdíjtörvény, amely nyugdíjat állapított meg a vasúti munkásoknak. Az elnök júniusban Frances Perkins munkaügyi miniszter vezetésével kormánybizottságot hozott létre az Egyesült Államok társadalombiztosítási rendszerének kidolgozására. A társadalombiztosítást a monopoltőke szószólói az egyéni érvényesülés és küzdés amerikai eszményeinek tagadásaként értelmezték, mert az — úgymond — munkaképes, rest embereknek nyújt támogatást dologidőben.46 Az 1934-ben lezajlott sztrájkok és a munkásság szakszervezeti mozgalmának gyorsuló erjedése újabb tápot adott a monopoltőke növekvő elégedetlenségének. 1934 augusztusában megalakult a nagyipar New Deal-ellenes szervezete, az Amerikai Szabadságliga, a Du Pont és a General Motors iparmágnásainak vezetésével. A szervezet azt a feladatot tűzte maga elé, hogy az alkotmány és a személyi szabadság védelmében küzdjön a kormányzat és a munkásság növekvő hatalma ellen, s „bátorítsa az embereket a munkára, bátorítson a meggazdagodásra".47 A monopoltőke 1935 elején elérkezettnek látta az időt arra, hogy megszabaduljon a cselekvési szabadságát gátló béklyóktól. Az időpont egybeesett a NIRA további sorsát eldönteni hivatott kongresszusi viták megindulásával. Roosevelt kompromisszumra törekedett. Célja az volt, hogy megtartsa szövetségesnek az ipar urait, ugyanakkor engedményeket akart tenni a verseny szabadságát sürgető erőknek, és biztosítani kívánta a NIRA munkaügyi rendelkezéseinek átmentését. A Kongresszushoz intézett 1935. február 20-i üzenetében egészségesnek nyilvánította a NIRA alapelveit és céljait, s a kompromisszum jegyében megfogalmazott módosításokkal a törvény kétéves meghosszabbítása mellett foglalt állást.48 Úgy tűnt, hogy a NIRA sorsa a Kongresszusban dől el. A Szenátus az elnöki üzenettel ellentétben csak egyéves meghosszabbításra volt hajlandó; határozati javaslata erőteljesen monopóliumellenes volt. A Képviselőház felfogása közelebb állt az elnökéhez; kétéves meghosszabbítás mellett foglalt állást. A Kongresszus két háza közti ellentétek 45 A Johnson utáni NRA-politika részleteit ld. Hawley: i. m. 100-110. 4 6 Leuchtenburg: i. m. 91., 130-131. 41 Uo. 92. 4 "Roosevelt üzenetét ld. Rosenman: i. m. 4. köt. 82-83.
