Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
836 LÁNG IMRE szervezkedés monopolista kijátszását kifogásolta. De a New Deal tervezői is mind nagyobb aggállyal szemlélték a kódexeket. Azt kellett tapasztalniuk, hogy az ipari árak stabilizálása — a New Deal egyik fő célja — nem a gazdasági talpraállás előrehajtója, hanem ellenkezőleg: annak visszafogója volt. A gyárak urai ugyanis fontosabbnak tartották a kódexek termelési és kapacitásbeli korlátozásaival elérhető monopolárakat, mint a termelés növelésével előrelendíthető gazdasági talpraállást. A kormányzat nem hagyhatta figyelmen kívül a vihar előjeleit, hiszen a kódexek és az NRA elleni támadások magát az ipari helyreállítási koncepciót kérdőjelezték meg. A kormányzat dilemmája a következő volt: védelmébe vegye-e az NRA tevékenységét és összhangban levőnek minősítse azt az ipari helyreállítási törvény intencióival, vagy kellő rugalmassággal változtasson a minden oldalról támadott szerv működésén. Roosevelt a második lehetőség felé hajlott, amikor 1934. március 7-én rendeletileg intézkedett a kódexek felülvizsgálatáról. Az e célra létrehozott bizottság, a National Recovery Review Board azt a feladatot kapta, hogy vizsgálja meg a kódexekben érvényesülő monopolista törekvéseket, és tegyen javaslatokat a szükséges intézkedésekre.41 Roosevelt döntését három tényező motiválta. Az egyik — szubjektíve a legjelentősebb — tényező Roosevelt nézeteiből következett. Az elnök, noha a monopoltőke potenciáljának kihasználását elengedhetetlennek tartotta, nem volt meggyőződve arról, hogy az „ipari önkormányzat' valóban a nemzet üdvét szolgálja. Aggályait a progresszivizmus hagyományai is táplálták. A másik tényező az volt, hogy a New Deal kovácsai között nem volt egyetértés a NIRA-koncepció tekintetében: egyesek a verseny erősítésével, mások az állami ellenőrzés fokozásával, illetőleg a monopoltőkével szemben álló érdekcsoportok aktivizálásával akarták ellensúlyozni a monopolista üzelmeket. Végül döntő súllyal esett latba, hogy az elnök politikai szükségszerűséget ismert fel, amikor utasítást adott a vizsgálat megindítására. Borah és Nye szenátor, a progresszivizmus két kiemelkedő képviselője ugyanis 1934 januárjában erőteljes támadást indított a monopóliumok uralma ellen. Az erőviszonyokat mindenkor azonnal érzékelő Rooseveltnek tekintetbe kellett vennie, hogy a két szenátor akciója a közhangulat erejére támaszkodik. Az 1934. januártól májusig terjedő időszak során az NRA a kezdeti biztos pozícióból védekezésbe ment át. Vezetője, Hugh Johnson különböző javaslatokat tett az NRA elleni támadások leszerelése érdekében. Ε javaslatokat, amelyek az ármegállapítási módszerek változtatására, a kisvállalatok hatékonyabb védelmére, az ár- és béremelések közti arányok betartására stb. irányultak, a megbékíteni szándékozott monopóliumellenes erők kevesellték. Az ipar urai viszont kihívást láttak bennük. Mind világosabbá vált, hogy a monopóliumok csak addig tartják szükségesnek az NRA működését, amíg az nem gátolja aspirációikat. Az ármegállapítással és a termelésszabályozással kapcsolatos kifogásokra és a gyakorlat változtatására vonatkozó javaslatokra adott monopolista válasznak az volt a lényege, hogy a válságba való visszazuhanás veszélye csak a fennálló gyakorlat folytatásával kerülhető el.42 A gazdaság konszolidálódásán munkálkodó kormányzatnak fel kellett figyelnie ezekre a célzásokra. Ugyanakkor ügyelnie kellett a monopóliumellenes erők érzelmeire is, hiszen a New Deal végrehajtása során ismételten hangsúlyozták szóvivői, hogy megvédik a „kisembert". 41 Leuchtenburg: i. m. 67. 4 2 Johnson javaslatait és fogadtatásukat ld. Hawley: i. m. 92-93.
